Virginia Satir (1916-1988) amerikai pszichoterapeuta, akit a családterápia és a rendszerfelállítás „ősanyjaként” tartanak számon.
Elmélete és módszerei a 70-es évektől terjedtek el világszerte. Családrekonstrukciós modelljét és családszobrát a tanácsadás különböző területein működő csoportos pszichoterápiák sorában az egyik legfontosabb munkamódszerként tartják számon.
Klinikai tapasztalatokon alapuló változásmodelljét pedig (Change Process Modell) a szervezetfejlesztő guruk a mai napig alkalmazzák.
A Humanisztikus Pszichológiai Társaság tagjaként együtt dolgozott a személyközpontú pszichológia megteremtőjével, Carl Rogers-szel és Abraham Maslow-val (Maslow-piramis).
A Humán Potenciál Mozgalom központjában, az Esalen Intézetben többek között olyan nagy egyéniségekkel dolgozott együtt, mint Paul Goodman és Fritz Perls, a Gestalt-terápia megalapítói, Moshe Feldenkrais, a finom izommozgásokra alapozott terápia kimunkálója, Alexander Lowen, a bioenergetikai analízis úttörője vagy Jakob L. Moreno, a pszichodráma megteremtője.
A terapeuták körében használt Satir-modell mellett számos kiemelkedő bölcsességet köszönhetünk neki, például az 5 természetes szabadságjogot is:
„LÁTNI és HALLANI azt, ami bennem van, és nem azt, aminek lennie kéne;
ELMONDANI azt, amit érzek és gondolok, és nem azt, amit mondanom kéne;
ÉREZNI, amit érzek, és nem az, amit éreznem kéne;
KÉRNI azt, amire szükségem van, és nem várni, várni, amíg engedélyt kapok;
MERNI, hogy azt tegyem, amit szeretek ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám.”
(kezdőkép: Unsplash)
