A férfi megzsarol, hogy elhagy és te füledet-farkadat behúzva könyörögni kezdesz. A kérdés: miért?

Talán nem te, akinek megakadt a szeme a címen. De nagyon sok nő van, aki pontosan ezt teszi. Ettől ők nem rosszabbak, nem kevesebbek.

Még csak nem is nyugtázható annyival a történhet, hogy gyengébbek vagy szerelmesebbek, hiszen a jelenség sokkal összetettebb, mint az elsőre gondolnád.

Biztos lesz olyan férfi, aki felháborodik: ő nem zsarol. Talán ő nem is, de sok más olyan van, aki előszeretettel használja ezt a fegyvert. Tény, hogy egy érzelmileg és értelmileg érett ember sosem nyúlna olyan eszközhöz, mint az érzelmi zsarolás.

Ám azok, akik bevetik – a különböző manipulátorok, nárcisztikusok, stb. – így kívánják érvényesíteni akaratukat vagy csak a heti, havi önbizalomnövelő fröccsre vágynak: igen, hatalmam van felette. Ugyanis a nő, aki remegni kezd annak hallatán, hogy a férfi a szakítást, a válást fontolgatja, az sokszor egészen kivetkőzik magából, annyira meg akarja tartani a párját.

Lemegy kabátba, ráfekszik a pocsolyára és engedi, hogy a férfi végigtaposson rajta.

Sosem az a baj, ha egy nő kész tenni a kapcsolatáért. Még csak nem is az, ha a partner szóvá teszi elégedetlenségét. Onnantól válik a kapcsolat egészségtelenné, ha a nő gondolkodás nélkül sutba dobja önnön lényét azért, és kész maximálisan megfelelni és alárendelődni a másik félnek. A férfi pedig el is várja ezt, de minimum élvezi, hogy minden az ő akarata szerint történik, mert nagyon is tisztában van azzal, mit érhet el egy jókor bedobott akár szakíthatok is veled bombával.

Ha többre vágyik az asszonytól, elég ezzel előrukkolnia, és már számíthat is arra, hogy tejben-vajban lesz fürösztve, mert nemhogy a szerelmes, de a félelemtől vezérelt nő aztán képes lenne a tengert is kettéválasztani, ha azzal menthetné meg a kapcsolatát.

A kérdés az, miért működik ez a program?

A férfi megpendíti a nő szívében a félelem húrját, amire a remegésen kívül a természetes válasz az a „Mindenáron megtartani” című dal eljátszása lesz. Könnyedén elintézhetnénk a kérdést annyival: szerelmes, gyenge, önbizalomhiányos, szeretethiányos és még ki tudja még milyen hiányos.

Talán egy gyerekkori trauma játszik közre, mert az édesapja elhagyta a családját. Viszont, ha eltekintünk a gyerekkori élményektől, családi mintázatoktól és mindenféle személyiségbeli tényezőtől (amelyek egymás okai és okozatai), akkor megpillanthatunk egy roppant ősi törvényt is, amelynek ösztönből engedelmeskednek.

Ez pedig nem más, minthogy a nő számára a férfi jelenti a biztonságot. Még az őskorban lett ez beléjük kódolva, ahol egy magányos nő túlélési esélye egyenlő volt a nullával. Szüksége volt a biztonságot nyújtó, erős hímre, amely vadászik és megvédi az ellenséges klánoktól meg a vadállatoktól. A mai napig erősen él ez az ösztön, pedig már fizikailag nincs szükségük egy bunkósbottal járó ősemberre, aki a földbe ágyazza a potenciális veszélyforrást.

Ma már sokkal inkább lelki okai vannak, amiért a nők ragaszkodnak a férfihoz, leszámítva a különböző kényszerhelyzeteket. Sok nő helyezte letétbe a társánál a boldogsága kulcsát és ráépítette az életét.  Ezért van az, hogy teljesen kétségbe tudnak esni, ha a teremtés koronája még csak nem is zsarolja meg, hanem egész egyszerűen azt sugallja: boldogtalan, elégedetlen, netán kifelé kacsintgat. Máris bekapcsol a félelem, a szorongás és ezerrel rápörögnek a kapcsolatváruk renoválására, ami gyakran a visszájára fordul.

Amikor egy nő átesik a ló túloldalára, kifordul önmagából és cseléddé válik, néha épp a tisztítószeres kezével üti bele a szöget a kapcsolata koporsójába.

Ennek fényében felmerül a kérdés: mégis mit tegyen az, aki nem akarja elveszíteni a szerelmét? Először is mérje fel, kivel van dolga. Ha a férfi csak tesztelni akarja vagy visszaélne a helyzetével, akkor egész nyugodtan nyisson neki ajtót, amikor zsarolással próbálkozik.

Benne van a pakliban, hogy kimegy az ajtón. De az is, hogy utána vissza is jön, hiszen bár erősnek – de helytállónak – tűnhet a mondás, miszerint nem minden kutya harap, amelyik ugat. Ha pedig mégsem jönne vissza, tegye fel magának a kérdést az ember lánya: kell nekem valaki olyan, aki zsarol? Akinek csak akkor vagyok jó, ha sarokban tarthat és megteszem, amit kér?

Na, és ha kiment az ajtón és nem tér vissza többé, mi lesz? Semmi. Holnap ugyanúgy várnak a munkahelyeden, a barátaid, a szeretteid továbbra is szeretni fognak. Továbbra is öt nyelven fogsz beszélni és bemehetsz a kedvenc kávézódba egy dupla capuccinóért. Nem leszel kevesebb nőként, nem vész oda a személyes varázsod, egyszóval: nem dől össze a világ. Persze, fájdalmas a szakítás, de ettől még ugyanúgy felkel a nap és esélyed nyílik arra, hogy megtaláld azt, aki igazán szeretni és értékelni fog.

Ha pedig a férfi valójában nem zsarol, csupán problémái vannak a kapcsolattal, akkor azokról érdemes beszélni és megvitatni, mit lehetne tenni érte. De mindezt úgy, hogy a nő közben megőrzi királynői mivoltát és nem alakul át cseléddé.

A királynők nem könyörögnek és csak egy magabiztos, tettrekész, határozott nagybetűs nő az, aki ilyenkor visszahódíthatja és megtarthatja szíve koronás főjét.

Wadolowski-Balogh Orsolya

(kezdőkép: Pexels)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.