Többször csalódtam barátnőkben, mint a férfiakban.  Vannak a rossz barátnők, megismered őket: többnyire egyedül élnek, vagy felszínes kapcsolataik között vergődnek, mindig más a hibás (ők sosem), mindig szebbek és jobbak nálad, de mégis az kell nekik, ami a tiéd.

Hazugságaik közt eltévednek, nem átallnak vitát szítani bárkik között, hogy saját nagyszerűségüket ünnepelhessék. Máskor pedig bárányok, akiket megtépáztak a farkasok, segítségért nyújtják kezüket, de magukkal akarnak rántani. Igazi kígyók.

Sokan kérdezik, miért barátkozol pasikkal? A nők mindig csak átvernek. Közeledbe édesgetik magukat, szenvednek a sorstól, saját rossz élményeikért mindig másokat hibáztatnak. Áldozatként vetődnek eléd. Kiszagolják, hogy te kedves vagy és segíteni fogsz. Segítesz is, mert hiszed, hogy még nem halt ki az emberség, hogy lehet még mindenki eredendően jó. 

Eleinte csak apró szívességeket kérnek.  Aztán egyre többet. Pénzt, törődést, kizárólagos figyelmet és rengeteg idődet.  (Ha meg tudnám számolni, hányszor keresett már fel barátnő azzal, hogy „segíts, bajban vagyok!”)

Téged hányszor? Visszakaptad, amit adtál? Legalább hálás volt érte?

Eljátsszák, hogy törődnek veled, hogy fontos vagy nekik. Hogy nem a pénzért és nem a szívességek miatt vannak veled. Remek színészek…

Aztán egyre több kell. Követelőznek, megsértődnek. Hiszen ők csak áldozatok.  Ki segít, ha te sem?
És ha egy napon nemet mersz mondani, akkor te csináltál bele a barátság kelyhébe.

Ki kell gyomlálni őket. Igen, voltak már barátnőim. Az egyik ellopta a pénzemet. A másik évekig kihasznált. A harmadik lenyúlta a pasimat. A negyedik folyamatosan a szemembe hazudott. Eközben mindegyik azt állította, hogy ő a legjobb barátnőm…

Az ötödiknek nem adtam esélyt ilyesmire.

Nincs is szükségem a rossz barátnőkre. A jó barátnő ritka, mint a fehér holló… Milyenek a jó barátnők?

Ferenczi Kriszta

(kezdőkép: Pixabay)