Lassan 33 éves vagyok, és 9 éve vagyunk házasok a férjemmel. Az esküvőnk óta már számos alkalommal megkaptuk a kérdést, és nem vagy még terhes? Mikor akartok babát? Hogyhogy nincs még babátok?

Ezekkel a kérdésekkel több baj is van:

1. Mi van, ha valaki nem akar gyereket? Tudom, elképzelhetetlen, de ilyen is létezik. És ha tetszik, ha nem, ezt is mindenkinek el kell fogadnia.
2. Talán nem gondol bele az, aki ezeket a kérdéseket felteszi, hogy talán nem véletlenül nincs még gyerekünk.

Nálunk a 2. eset áll fenn. Ilyenkor jön általában a szabadkozás, hogy de szeretnénk már, csak még nem akar jönni. Meg majd jön, amikor jönni akar.

De az igazság sokkal szomorúbb e mögött.

Most mit válaszoljak ezekre a kérdésekre? Az igazat? Ha elkezdem mondani az embereknek, hogy valójában mi áll a probléma hátterében, akkor általában már kiderül, hogy annyira nem is érdekli őket a válasz. Csak egy sablon válaszra számítanak, és már mennek is tovább.

De az igazság az, hogy vannak olyanok, akik hiába próbálkoznak nem sikerül nekik a baba. Az elmúlt évek alatt számtalan orvosnál jártunk már. Diagnosztizáltak már PCOS-el, inzulinrezisztenciával. Volt, aki azt mondta, hogy

• nem kell annyit stresszelni és akkor majd jön a baba,
• az akkori életformám mellett szinte lehetetlen, hogy teherbe essek.

Voltak tanácsok életmódváltásra, diétára, heti 4-7szeri mozgásra, és volt, aki simán azt mondta, hogy fogyjak le és akkor sikerülni fog.

 De csak teltek a hetek, hónapok és évek és már az ember lassan kezdi feladni a dolgot.

És mindeközben mit látok? Azt, hogy olyanok, akik kb. 5 perce vannak együtt és szinte nem is akartak gyereket nekik sikerül. Olyan családokba születnek sokadik gyerekek, ahova egy gyerek sem kellett volna. Hogy mit éreztem én mindeközben? Tudom csúnya dolog, de irigységet éreztem, mert nekik sikerült az, amiről mi csak álmodtunk hosszú éveken át.

Aztán egyszer csak, amikor már túl voltunk mindenen: életmódváltás, diéták, sport, lakhelyváltás, munkahelyváltás úgy éreztem, hogy mi már mindent megtettünk. Valahol mélyen még pislákolt bennem egy kis remény, hogy egyszer mi is átélhetjük ezt a csodát, de már jó mélyre temettem.

Úgy döntöttünk, hogy kipróbálunk még valamit, ami hátha segít nekünk. Nem volt nagy dolog az eddigiekhez képest, csak egy teacsomagot vettünk.

Aztán láss csodát egy hónap múlva terhes lettem.

Az elején nem igazán akartam elhinni az egészet. Nem akartam magam beleélni, nehogy csalódás érjen. Aztán telt múlt az idő és most már a 24. hétnél járok a terhességemben. Nagyon izgatottan várjuk a mi pici lányunkat, hogy átélhessünk mi is a csodát, amit ez az új, pici élet hoz majd a családunkba.

Eger Angi

(kezdőkép: Unsplash)