Néhány hete egy csajos találkozás alkalmával enyhe zavartól kipirulva a szándék szandálokról kezdtek el beszélgetni a nőtársaim. Pár percig hallgattam, úgy csináltam, mintha tudnám miről beszélnek, magamban pedig azon morfondíroztam, hogy miért akarnak télvíz idején szandit hordani? Vagy már a tavasz-nyári divatnál tartunk?

-Mindenkinek van szándék szandálja, még ha nem is tipikus lábbeliként. Biztosan Neked is. Ne pislogj már úgy, mint egy szűz lány! – kacagtak.

Művésznevén Soma Mamagésa írt egy tőle megszokott őszinte cikket arról, hogy van egy lábbelije, amit a férje meglátva elmosolyodik, majd mustrálni kezdi, és pavlovi automatizmussal beindul a kémia, vele együtt a vágy.

Ez egy játék, egy közös titkos nyelv, amivel kedvesünk tudtára adjuk, hogy

bizony ma este lepedőtornára vágyunk, készüljön!

Mert több évnyi, évtizednyi együttélés után, felszívódik az állandó vágyakozás, eltűnnek a mindennapos együttlétek, ritkán kívánják meg egymást a felek. A szándék szandál egy előjáték.