You are currently viewing Addig szeresd meg magad, amíg nem késő!

Addig szeresd meg magad, amíg nem késő!

Mikor tanulom már meg, mi az elengedés?!  Mikor unom meg a folytonos megmártózást múltam jéghideg vizében?!

Néha már szándékosan tépem fel a sebeket és megyek neki az elmúlt dolgok tükrének, amit már réges-rég le kellett volna takarnom. Vagy összetörnöm.

Mikor tanulom meg, hogy élvezzem a percet?! A jelent. Hogy itt és most VAGYOK.

Ennyi idősen, ebben a testben, ezen a helyen, ezekkel az emberekkel. Félek, hogy a dolgok, amikért görcsösen izgulok, jelentéktelenné válnak majd, ha idős koromban visszatekintek rájuk, s csak a rájuk fecsérelt időt fogom sajnálni.

Rájövök-e valaha, hogy értékes vagyok akkor is, ha éppen nincsen munkám, ha nincs tökéletes profilom egy közösségi platformon sem, az angol dalszövegeket is csak halandzsázom, miközben azt érzem menthetetlenül és végtelenül kilógok a sorból?!

Nem beszélve arról, hogy a hajam sincs kivasalva és beszárítva minden nap, a körmeim folyton letörnek, hangosan és tele szájjal nevetek, imádok enni és főzni, a striák pedig végtelen ívként csillognak a combomon és a derekamon.

Félek, későn döbbenek majd rá, hogy nem az számít, mennyit mutat a mérleg.

Kár volt az éhségtől dühösen kiabálni a szeretteimmel, s önmagamat sanyargatva, haragosan méregetni a testet, amit kaptam, ami ép és szerethető, és attól az egy almáspitétől emberileg nem leszek se több, se kevesebb.

És az sem baj, ha nem sportolok naponta több órát, sőt, az sem, ha egyáltalán nem. Ha futok, az legyen a lelkemért. A mozgás legyen hajnalig tartó tánc, egy úszás a tengerbe vagy egy hosszú, kiadós séta.

Kérlek Uram, add, hogy megtanuljam szeretni magam!

Add, hogy szeressem a kilóim, amelyekről tudom, hogy a szeretteimmel elfogyasztott ételektől van!

Szeressem a smink nélküli arcom, az összes mitesszert és pólust rajta.

Add, hogy tudjam, jó vagyok, és nem attól, hogy más nem nevez értéktelennek!

Add, hogy ne felejtsem el, nem a lájkok száma, az árcédula a ruhámon vagy a derékbőségem határozza meg, milyen ember vagyok! Tudnom kell, hogy mert más vagyok, attól még jó és szerethető vagyok.

És kérlek, adj időt! Hogy ne legyen ezekhez már túl késő.

D.

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?