A szakállas férfiak valóban jobban beindítják a nőket, de miért?
A kérdést megválaszoló kommentelők két táborra szakadtak; voltak, akik azt mondták, a szakáll egyáltalán nem indítja be őket és egyenesen igénytelennek tartják egy férfin látva, akadtak viszont olyan hölgyek is, akik már romantikus képzelgésekbe fogtak, hogy mihez is tudnának kezdeni egy szakállas pasival. Szakállal, vagy anélkül, Laura megírta a történetét, ami nemrég esett meg vele.
Egyik nap, a munkából hazafelé tartva, szatyrokkal megpakolva éppen a lépcsőházunkba próbáltam bejutni – ami az új piros tűsarkúmban nem annyira volt egyszerű művelet -, mikor egy izmos kéz ragadta meg az ajtót mellettem, hogy segítsen nekem beférkőzni a bevásárlással a kezemben. Egy munkás overallos, szakállas hapsi volt a megmentőm, olyan igazi karbantartó figura. Miközben átfutott az agyamon, hogy már megint mit kell megjavítani a régi társasházban, ahol élek és ahol minden héten lerobban a lift; az is feltűnt, hogy a fickónak egész szép szája lenne, csak az a szakáll ne volna.
Amiről azonnal az jutott az eszembe, mennyire kellemetlen lehet, amikor meg akarja valaki csókolni és a szálak az ember lányának szájában kötnek ki. Fogalmam sincs, miért ábrándoztam el ennek a vadidegen karbantartónak a száján, amikor Ő még mindig barátságosan mosolyogva tartotta nekem az ajtót, én pedig mint valami hibbant bámultam rá. Gyorsan összeszedtem a gondolataimat, egy zavart mosollyal, és valószínűleg a cipőmhöz hasonlító vörös fejjel megköszöntem a segítségét, majd gyorsan elsiettem a lift felé.
Már csak akkor mertem kifújni magamat, amikor bezáródott mögöttem a lift ajtaja, hiszen végig a hátamban éreztem a szakállas karbantartó tekintetét és talán kicsit mulattatta is a bénázásom.
Istenem! Még mindig nem tudok normálisan viselkedni férfiak közelében,
hála Gábornak, a legutóbbi pasimnak, aki úgy gondolta,
szerez nekünk egy kis kedvezményt az álomotthon megvásárlásában azzal,
hogy az ingatlanos hölgyet húzogatta a hátam mögött.
Azóta egyszerűen nem megy az ismerkedés, nem tudok megbízni senkiben sem és inkább egyedül töltöm az estéimet. Ma este is alig vártam, hogy megfőzzem a kedvenc thai receptemet és bekuckózhassak a kanapéra. De azért az be kell valljam, hogy a szakállas srácnak tényleg csókolnivalóak voltak az ajkai, és kedves a tekintete. De a szakállas pasik nem az én zsánereim, egyszerűen nem jön be az a sok szőr.
Amikor felértem a nyolcadikra, ahol lakom, kilépve a liftből láttam, hogy a szemben lévő lakásba éppen beköltöznek. Szuper hírek, örültem neki, hogy az idős nénin kívül lesz még egy lakó és reménykedtem benne, hogy egy jófej csajszi lesz az illető, akivel majd jókat tudok beszélgetni, ha összefutunk.
Éjjel olyan zavarba ejtő álmaim voltak – amelyeknek a főhőse a kedves szakállas srác volt – hogy reggel izzadtan, csapzottan, de igazán kielégülten ébredtem. Persze a reggeli készülődés így kicsit sietősre sikerült, hiszen alig bírtam magamhoz térni az este után. Így történhetett meg, hogy amikor megérkezett a lift, én sietősen igyekeztem beugrani; észre sem véve, hogy valaki más éppen kiszállna, így jól egymásnak ütköztünk.
A szakállas srác még éppen elkapott, hogy nehogy hátraessek meglepetésemben, így pár pillanatig egészen közel kerültem a mellkasához – ami hú, de izmos – és a szakállához, ami hű, de puha és férfias illatú! Hogy lehet egyáltalán ennyi szőr ilyen vonzó? Persze megint csak bárgyún hebegtem-habogtam, míg a srác megint csak kedvesen mosolygott, mire nekem a lehető legbugyutább dolog jött ki a számon:
– Már megint, mi romlott el ebben a házban, amiért ilyen sokáig tart a karbantartás?
A srác meghökkenve nézett rám, de egy fél pillanat múlva már hangos nevetésben tört ki. Soha nem hallottam még ennyire szexi nevetést, azonnal végigfutott rajtam a hang és hát igen, a legérzékenyebb ponton ért célba.
Szakáll ide vagy oda, ez a pasi baromi dögös!
-Péter vagyok, az új szomszéd! Tegnap költöztem be. Biztos a munkásgatyám miatt néztél karbantartónak, de ha pakolok, és koszos melót végzek, mindig ezt viselem.
Azt hittem, ott menten elsüllyedek szégyenemben. Hirtelen köpni-nyelni sem tudtam. Így szintén zavart mosollyal csak elnézést kértem, hogy majdnem felborítottam, és azért is, hogy karbantartónak néztem. Majd miután kicsit összeszedtem magamat, felajánlottam neki, hogy bármilyen segítségre van szüksége nyugodtan csöngessen be hozzám, majd leléptem, reménykedve benne, hogy a lehető legkesebbet fogunk összefutni a lépcsőházban.
Ezentúl viszont, mintha csak a véletlenek játszanának velem valami csúf játékot, szinte mindig összefutottunk a liftnél.
A cikk folytatásáért kattints tovább ide >>>
