Milyen furcsa…

Annyi dolgon mentem keresztül, de végül, egyedül, nagy sokára, megtaláltam önmagam.

Nehéz volt, de felépítettem újra azt, aki igazán vagyok.

Amikor teljesnek éreztem magam és nem is tudtam, hogy

szükségem lenne valakire, akkor jöttél te.

Szerelem volt, első látásra. Váratlanul ért, a semmiből, meglepetésként.

Aztán, lassan rájöttem, hogy

soha nem voltam még annyira önmagam,

mint amikor melletted lehetek.

Ezért azt szeretném, ha te is ezt érezhetnéd mellettem: hogy hozzád teszek, nem elveszek belőled.

Hogy jobbá válhatsz velem, szabadabbá, önmagad legjobb lehetőségévé…

Te vagy, aki engem felemelt: ígérem, mindent meg fogok tenni, hogy ugyanezt adhassam neked!

Clara