Amikor valóra válik egy álom…

Közel a 40. Ez tény, nem képezheti vita tárgyát, ha más nem is, az igazolványom rútul az orrom alá dörgöli, valahányszor előveszem.

Kitűzték a válóperest tárgyalás időpontját: október 13.

Ez lesz az új életem első napja – gondoltam magamban.

Ültem otthon a kanapén és azon gondolkodtam hogyan tovább, hiszen most már hivatalosan is lezárul az életem ezen szakasza.

Nem azt mondom, hogy a házasságom akadályozott volna bármiben is, de valljuk be ilyenkor az álmok néha háttérbe szorulnak, és ez valahol így van rendjén. Így maradt a csendes irigykedés és szurkolás, ha más viszont mert menni az álmai után.

De mivel is van nekem kevesebb mint nekik? Elárulom: semmivel.

Miből van több? Kifogásából. Abban verhetetlen vagyok: jaj, nem most van itt az ideje, jaj, kicsi a gyerek, jaj, nagy a gyerek, jaj, dolgozom- ezekkel tele a padlás.

De akkor, aznap nem. Elhatároztam, szigorú leszek magammal. Eljött a legjobb alkalom egy bakancslistához. Szabad és független leszek, a gyerekek már elég nagyok, nekem pedig új célokat kell találnom.

Egyedül voltam otthon, így nekiláttam. Mivel a múltkor a bor igencsak jó szolgálatot tett, amikor életem párját kerestem, aznap este is elővettem egy üveggel kedvenc Rosémból és leültem az asztalhoz. Egy ismét elhangzó „de hülye vagy” mondattal, a poharam szorongatva nekikezdtem.

Megtanulok portugálul, franciául – kezdtem bele. Elmegyek egy falmászó tanfolyamra, de ahhoz előbb leadok pár kilót. Ellenkező esetben inkább leszek hasonlítható egy kötözött sonkához, mint ahhoz, aki élete kalandját éli meg éppen…

Utazni fogok, sokat és végre a tetoválás is felkerül.  Megtalálom a tökéletes férfit, bár szerintem ő még meg sem született…

A bor vészesen fogyott, miközben a kedvem egyre jobb lett és a lista csak bővült és bővült. Fejbe vágott a felismerés, hogy milyen kis dolgokra mondtam eddig nemet. De miért is? Válasz az nincs, sosem volt.

Elgondolkodtam.

Hol van az az önfeledt nő, aki mindig is lenni akartam, akiről azt gondoltam létezik?

Miért zártam el olyan mélyen magamban, miért gondoltam azt, hogy mindig lesz majd egy holnap, ahova ezeket tologathatom?

Mi van, ha az holnap egyszer csak nem jön el?

Elégedett voltam, mert újra terveztem, voltak céljaim. Én nem leszek az a nő, aki a válása után körbeveszi magát macskákkal (nem mintha bajom lenne velük vagy azokkal, akik azt teszik), hanem inkább az leszek, aki elkezdi követni az álmait.

Teltek a napok, vágtam a centit, hisz az új életemig már nem volt hátra egy hónap sem, mondhatni már a kanyarban volt. Aztán eljött az az este, ami gyökerestül változtatta meg az életem.

Épp olvasgattam egy cikket, ha jól emlékszem épp egy szerető sztorija volt, aki kipakolt a feleségnek, eléggé belemélyedtem amikor egyszer csak megláttam A FELHÍVÁST.

Megremegett a gyomrom és csak annyit kérdeztem nevetve: „Te most szórakozol velem?” Miután az összes élő és még ébren lévő ismerősömmel összeült a válságstáb megvitatva a helyzetet, megszületett a döntés: „Gyerünk csináld!” Onnantól nem volt kérdés, lépnem kellett, elérkezett a megfelelő pillanat.

Megírtam életem egyik legfontosabb motivációs levelét, mert az voltam, motivált, elszánt. Miközben írtam, felelevenedett bennem, hogy mindig is ezzel akartam foglalkozni. Már valamikor kislányként megfogalmazódott bennem, amikor 5 évesen Édesanyám üres Hélia D-s tégelyével játszottam és próbáltam elhitetni a mackóimmal, hogy az egy csodakenőcs.

Ahogy elkészültem a művem, gondolkodás nélkül elküldtem. Tudtam, ha gondolkodni kezdek, nem lépem meg, pedig vágytam rá, talán mindig is erre vágytam.

Az elkövetkező hetekben számtalan e-mail váltás és egy személyes találkozó után elhangzott az egyik legszebben csengő mondat: „Üdv a csapatban!”

Ahogy mentem hazafelé a zuhogó esőben rá kellett döbbennem, hogy igenis van értelme menni az álmok után, és el kell hinnünk, hogy néha több van bennünk, mint az elsőre tűnik. Bátornak kell lennünk, mert az életünket csak mi változtathatjuk meg.

Nem szabad félnünk, halogatni, belenyugodni, hogy nekünk ez nem jár.

Letörölhetetlen mosoly került az arcomra és boldogan nyugtáztam magamban az érzést:

Ilyen, amikor egy álom valóra válik.

Ányecs

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.