Nem. Ez legyen egy szuper szlogen arra az esetre, amikor a külsőnket, az élet iránti kíváncsiságunkat nézzük, hiszen tény, hogy így a menopauza ajtajában dögösebbek vagyunk az előző generációknál.
DE: Ki az, aki 30 évesen ennyire meg akarta és tudta valósítani magát, mint mi most?
30 évesen jó, ha megérkeztünk a karrier, a gyerekvállalás, házasság, építkezés csodálatos, minden erőnket kívánó elegyébe, eszünkbe sem jutott, hogy törődjünk magunkkal, mint álmaink megvalósítóival.
Az első, vagy 10-20 éven át tartó sokk után kapizsgáltuk azt az igényt, hogy jól jönne a harmónia, mert már nem bírjuk.
Nem, nem akarok újra 30 lenni, persze az akkori külsőmet már csak a mai alakommal hordhatatlan cipőimért is olykor kölcsönvenném, de nem. Azt az életet, azt a túlzsúfolt káoszt nem szeretném még gondolati szinten sem visszaidézni.
Akkor még „csak” tettem a dolgomat, a megfelelés felzabált, nem jutott idő semmire, a gyermek felnőtt úgy, hogy alig láttam és a tulipánjaimról, miután 8 után nem maradtak számomra nyitva, rendszeresen lekéstem.
Bulikkal, vásárlással, utazással igyekeztünk kompenzálni, elhinni magunknak, hogy megéri a hajtás (nem sejtettük, hogy ez az örök ezer fokon égés egyszer a KIégéshez vezet), és még mindig nem tiszteltük magunkat, mint egyébként a mostani harmincasok, hogy harmóniát teremtsünk és úgy a long life ürügyén elosszuk 40-50 évre a tennivalókat.
A 40 már jelentett valamit, először is levágattam a hajam, ami valószínű, engedte már rajtam átsuhanni a szabadság iránti vágyat, mert onnantól kezdtem el testemmel, lelkemmel törődni és még mindig csak lázadozni a mókuskerék ellen.
Nem, 40 csakis az egszisztenciám, a nagyobb gyermekem miatt lennék újra és mert akkor sikerültek az első cipóim, bár, a kovász még ekkor is elpusztult, mert nem etettem… Ma már finom jelzés, mennyire nem álltam még készen semmire.
Várom az 50-t.
Bízom benne, hogy addigra beérik a 44 óta keresett érzés és minden tettem már engem támogat, hogy nem csinálok több hülyeséget, mint 30 évesen…
Persze ha lesz időm, kinyitom a gardróbomat, mert mire 50 leszek és érett, valami őrült jó érzés lehet, hogy párhuzamba kerül az eszem, a szívem és a kirakat…
Az új 50. Szlogenem még nincsen, csupán annyi, hogy aki teheti, kezdjen el korábban élni, 30, vagy 40 évesen.
(kezdőkép: Pexels)
