Van ez az úgynevezett holt víz, amikor se nem jön a hullám, se nem megy.
Csak áll mozdulatlanul. Mint az időbe dermedt pillanat, ami nyugodt és békés.
Ez jelenthet maximális boldogságot, hiszen mire is vágyunk egy tartós kapcsolatban? Stabilitásra, megbízhatóságra és közelségre. Minél inkább benne vagyunk a kapcsolat komfortzónájában, annál jobban vigyázunk a bevált mozdulatokra, a bejáratott szexuális forgatókönyvre, vagyis arra ügyelünk, hogy benne maradjunk a komfortzónában.
De hol marad a szenvedély?
A vágy zabolátlan, kiszámíthatatlan, nem ismeri a megszokást,
a komfortot, az ismétlést, a monotóniát.
Féktelen, nem bírja a kontrollt, szereti az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat,
és bizonyos távolságot preferál.
Vajon a holt víz így megöli a vágyat?
Félhetek a kapcsolat ellaposodásától, a megszokástól, az intenzitás csökkenésétől, de nem fogom hagyni, hogy ez megtörténjen.
Ezen gondolatra csak egyetlen megoldás van:
a nőt naponta meg kell hódítani, a férfit naponta el kell csábítani.
A nő csábító, a férfi vadászó és hódító.
És akkor minden a legnagyobb rendben lesz!
Kirizs Kornélia