A modern nő ma több szerepet tölt be, mint valaha: anya, társ, dolgozó nő, háztartásvezető, sok esetben ápoló vagy éppen tanár.

Miközben mindenkihez tartozik – a gyermekeihez, a párjához, a családjához – mégis egyre több nő számol be arról, hogy egyedül érzi magát. Ez a fajta elmagányosodás nem a fizikai egyedüllétet jelenti, hanem azt az érzelmi elszigetelődést, amikor úgy érezzük: nincs, aki valóban meghalljon, megértsen, és elfogadjon.

Sok anya – különösen a kisgyermekes időszakban – mesél nekem arról, hogy miközben nap mint nap emberekkel van körülvéve, mégis belülről üresnek érzi magát. A társas kapcsolatok felszínessé válnak, és a szoros baráti szálak meglazulnak.

A párkapcsolat is átalakul: gyakran a „családmenedzsment” kerül a középpontba, nem a bensőséges kapcsolódás. A szeretet és a figyelem megoszlik, és sok nő azt éli meg, hogy többé nem „nőként” vannak jelen a kapcsolatban, hanem kizárólag anyaként vagy működtető félként.

Ez az érzelmi magány gyakran alattomosan kúszik be a hétköznapokba. Először csak a fáradtság, aztán az érdeklődés elvesztése, végül pedig a bezárkózás következik. Sok nő ebben az állapotban már nem is mer nyitni – se a párja, se a barátai, de gyakran még saját maga felé sem.

A világ „elvárja”, hogy erősek legyünk, hogy mindenkit kiszolgáljunk, és közben ne panaszkodjunk. Pedig épp ez az, amire a legnagyobb szükség lenne: őszinte, elfogadó párbeszédekre.

Párkapcsolati tanácsadóként, coachként nap mint nap látom, mekkora ereje van annak, ha egy nő végre kimondhatja: „Magányos vagyok.” Nem gyengeség, ha beismerjük, hogy szükségünk van kapcsolódásra.

Az alábbi lépések segíthetnek ebben elindulni:

1. Beszélj róla!

Beszélj a társaddal, egy baráttal, vagy akár egy szakemberrel. A kimondott érzések oldják a belső feszültséget.

2. Kérj, ne csak adj!

Sok nő hozzászokik, hogy mindig csak ad. Tanulj meg kérni – figyelmet, időt, segítséget.

3. Ápold a saját kapcsolataidat!

A barátságokat, női közösségeket nem lehet „elhalasztani” évekre. Legyen időd egy-egy kávéra, beszélgetésre – ezek feltöltenek.

4. Gondold újra a párkapcsolatod!

Beszéljétek meg, hogyan lehetne újra közelebb kerülni egymáshoz. Egy kapcsolat nem csak „működtethető”, hanem újra is éleszthető.

5. Ne szégyelld ha segítségre van szükséged! Keresd meg azt a szakembert, aki neked tud segíteni!

Az elmagányosodás mély nyomokat hagyhat. Egy segítő szakemberrel (coach, pszichológus, mentálhigiénés segítő) való munka segíthet feltárni mi áll a háttérben, és hogyan lehet valóban kapcsolódni másokhoz – és önmagunkhoz.

A valódi kapcsolódás nem a „tökéletes” pillanatokban történik, hanem a sebezhetőségben. Abban, amikor meg merjük mutatni: elfáradtunk, elbizonytalanodtunk, és szükségünk van másokra. A magány nem a szeretetlenség jele – sokszor épp azok a legmagányosabbak, akik a legtöbb szeretetet adják másoknak. De a szeretet, amit másoknak adunk, nekünk is jár.

Ha bármely mondat ismerősen cseng számodra, ne fordítsd el a fejed. Nem vagy egyedül.

dr. Falus Dóra
mediátor, diplomás párkapcsolati coach

(kezdőkép: Pexels)