Az én Valentin napom nem volt mindig leányálom.
Valamikor, réges-régen… Oké, a lényeget mesélem.
Sokáig szingliként éltem, mert bár jöttek a pasik, sorra dobtam őket: az egyik iszákos volt, a másik dohányzott és ez engem zavart, a harmadik meg nem úgy viselkedett egy szituációban, mint elvártam.
Mondanom sem kell, a sok pasikidobásnak az lett a vége, hogy a Valentin napot
(vagy Bálint nap, nevezd ahogy jólesik),
a karácsonyt és a szilvesztert is rendre
egyedül töltöttem.
Nem mondom, hogy nem voltam szomorú.
Nem állítom, hogy nem sírtam, nem képzeltem el százszor is, hogy egy deli herceg fehér lovon, kivont karddal, csillogó kék szemmel elém áll egy csokor virággal (csokival is megelégedtem volna), brilles jegygyűrűvel és így szól:
„Áj láv jú, bébi, légy az én született feleségem!”
Oké, ha kissé magyarosabban lökte volna a sódert, azzal is megelégedtem volna,
csak engem akarjon.
Igen, pasitéren az egész életem filmszakadások sora volt: a romantikus vígjátékok gyakran csaptak át thrillerbe, néha horrorisztikus elemeket tartalmazva…
Az ablakomban ültem, és irigyeltem a szép(nek látszó) párok szerelmi életét.
De valahol legbelül tudtam, hogy nem velem van a baj. Nem is az elvárásaimmal vagy azzal, hogy nem vagyok képes megalkudni.
Aztán, egy véletlen folytán beleszólt -telefonon- az életembe Ő, és 27 évesen szerelmes lettem a hangjába.
A hangjával ébredtem és feküdtem.
Amikor találkoztunk végre, csak őt láttam. Nem érdekelt, hogy nincs AUDI feliratú lova, még csak szőke hercegi tincsei sem. A szeme sem volt kék, de ragyogott, amikor rám nézett. (A kivont kardjáról inkább nem mesélek…)
Csak őt láttam,
s ő engem.
A Valentin-napi szerelmi láz akkoriban sem hatott meg, még mindig legfeljebb az extrémebb fehérneműben hittem, némileg több csipkével. Hiszen szerelmesek voltunk, nem kellett a mondvacsinált „love day”!
Aztán a sorsom megmutatta, hogy a Valentin-nap a legszebb dolog lehet az életben.
Nagyon várt magzatunk szívdobbanását épp ezen a napon, 2012. 02. 14-én hallhattuk először. Igazi szerelmi dallam volt.
És mi ebből a tanulság?
Hölgyeim, ne alkudjatok meg!
A magányos perceket éljétek túl, higgyetek magatokban és a vonzás törvényében, a látszat sose csapjon be titeket.
Engedjétek, hogy a boldogság
rátok találjon!
