Bonyolult nő vagyok, éppen ezért kell szeretni!

Más azt mondja: hiba. Szerintem erény. Olyan adottság, amiért pont, hogy szeretni kellene, nem pedig eltaszítani! Büszkén vállalom: bonyolult nő vagyok.

Igen, néha saját magamtól is feláll a szőr a hátamon, de szeretem, hogy nálam a kétszer kettő sosem lesz négy. Épp ettől a kiszámíthatatlanságtól és bonyolultságtól leszek érdekes és izgalmas. Ez a védjegyem.

Tudom, nem mindig könnyű mellettem az élet. Beismerem, olykor saját magamat is ki tudom akasztani. Nekem sem mindig kellemes, hogy túlbonyolítom a dolgokat, mindent meg kell magyarázni, kielemezni, átbeszélni. Nem tehetek róla, a lelki békém múlik rajta.

Pontosan képben kell lennem az érzéseimmel, az érzéseiddel, a körülöttem lévő történésekkel. Másképp nem hozhatom ki magamból vagy a helyzetből a maximumot. Ezért időnként napokon át rágódom egy-egy történésen vagy azon, kinek, mit fogok mondani és Az ezeregyéjszaka meséi is elbújhatnak az én végtelenszámú forgatókönyveim mellett. De mikor már a sírba kergetném magamat, végül mégis mosolyra áll a szám: jó vagyok így. Mert amíg egyre csak futom a köröket, annál több az izgalom és a felfedezés.

Ugyanis nemcsak az hajt, hogy célba érjek, hanem a felé vezető utat is élvezni akarom.

Pedig tisztában vagyok azzal: természetemmel nem könnyítem meg mások dolgát. Nem bízok meg könnyen az emberekben és hajlamos vagyok agyafúrt, csavaros akadálypályákat találni ki nekik, hogy kiderüljön: méltóak-e a bizalmamra. Ahogy a rólam szóló útmutató könyvet sem vagyok hajlandó csakúgy puszira odaadni. Tessék csak engem fokozatosan, módszeresen kibontani és megismerni. Annak lesz lehetősége menet közben beleszeretni a sokoldalúságomba vagy éppen megfutamodni.

Hiszen legfőképpen az okoz másoknak nehézséget, hogy megértsék: a pont soha nem ott van a mondat végén, ahol számítanának rá.  Mivel másképp látom a dolgokat, mint az átlagember. Észreveszem azt is, ami fölött más tekintete, figyelme elsiklana. Nekem kérdéseim vannak.

Meg akarom érteni a kapcsolatomat. Tudnom kell, miért szeret és mit lát bennem. Szeretem tudni, hová tart. Egyáltalán tudni akarom, ki az, aki megölel, csókot ad, aki megosztja velem az életét. Ismernem kell a páromat, a barátaimat, azokat, akik aktív szerepet kívánnak játszani az életemben.

Mert makacs vagyok, mint egy hortobágyi öszvér és megszállottan ragaszkodom az elveimhez. A kapcsolatnak csak akkor van értelme és jövője, ha annak alapja a szerelem. A barátság is legyen igazi, nem pedig érdekviszony. Én kész vagyok nyitni és kapcsolódni, de igen: rögös út vezet a szívemhez, ellenben magam is hajlandó vagyok megmászni mások lélek-Mount Everestjét.

Ám tudatában vagyok annak, hogy ehhez sokaknak nincs kedve, sem pedig lelki ereje. Egy reménytelen káosznak tűnők, akinek soha semmi sem nem jó és mindent túlagyal. Ha az ember érzelmileg éretlen, türelmetlen, nem szereti a kihívásokat vagy akár bátortalan, számára nem vagyok más, mint kín és szenvedés. Aki fél a kudarctól, nem akar dolgozni a kapcsolaton, a könnyű győzelemre vágyik, hamar sarkon fordul. Jobb is, mert nem áll készen rám. Aki az egyszerű, a könnyű utat és életet keresi, az rossz ember ajtaján kopogtat.

Egyet viszont megígérhetek annak, aki veszi a fáradtságot, végigmegy az akadálypályámon és őszinte megértéssel fordul bonyolult világom felé: mellettem soha nem lesz unalmas az élete. Örökké tartogatni fogok meglepetéseket. Újra és újra meg fogok újulni és meg fogom újítani a kapcsolatunkat, amiből mindig igyekszem majd a legjobbat kihozni. Ha gondjaink adódnának, nem érem be majd kevesebbel, mint a lehető legjobb megoldással. Soha, semmit sem söprök a szőnyeg alá, így számíthat arra: őszinte és egyenes leszek. Állandóan arra törekszem majd, hogy megértsem, és ez segít majd szorosabbá fűzni és elmélyíteni a kapcsolatunkat.

Bonyolult nővel együtt lenni nem teher, hanem áldás.

A lénye egy színes, érzelmekben gazdag, soha el nap laposodó kapcsolat ígérete.

Wadolowski-Balogh Orsolya

(kezdőkép: Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük