You are currently viewing Csak annyit kérek, hogy beszélgess velem

Csak annyit kérek, hogy beszélgess velem

Nem azért kérlek arra, hogy beszélgess velem, mert képtelen vagyok befogni a számat és nem is pletykálkodni szeretnék veled.

Egyáltalán nincs bajom a hallgatással, a csendes együttlétekkel egymás mellett. De ha nem akarjuk, hogy még életünkben szellemekké váljunk, akkor bizony beszélnünk kell. Beszélgetni. Nem csak némán hallgatni a másikat.

Arra vágyom, hogy meghallgass és egyúttal megoszd velem a gondolataidat.

Mindketten rádióállomások vagyunk és az a feladatunk, hogy fogadjuk és vegyük egymás lelki adását.

Csak szeretném tudni mi, van veled. Mit gondolsz. Hogyan érzed magad. Mi újság a munkahelyeden. Milyen napod volt. Mik a terveid a jövőre nézve. Mi a véleményed arról, miszerint egyes párok szinte sosem beszélgetnek egymással és milyen hatással lehet ez a kapcsolatukra nézve.

Tudom, neked a beszéd időpazarlás. Akkor kell beszélni, amikor van miről. Még ha híres szólista lennék, aki óvja az énekhangját, megértenélek. De lássuk be:

Te csak magadat óvod. Félsz beszélgetni velem.

Olyan neked a beszélgetés, mint mikor mézet csorgatunk a vajas kenyérre. Ömlik a szó, mindenhová jut belőle és néha fogrohasztóan édesre sikeredik. Nem tudom, miért hiszed, hogy minden beszélgetésnek ragacsos lelkizésnek kell lennie, bár azt kell mondjam: néha annak is megvan a helye.

Szóval látom rajtad: félsz a beszélgetéstől. Tudod jól, olyankor meg kellene nyílni, szélesre tárni a szíved és elméd ablakait. Szabad ki- és bejárást kellene biztosítanod a szavaknak, a képeknek, de te tartasz tőlük. Félsz, hogy olyan dolgok kerülnek az érzelmekkel teli asztalunkra, mint az elégedetlenség, a boldogtalanság, a bizonytalanság, az aggodalom.

De beszélgetni nem csak akkor kell, amikor baj van.

Nem a problémamegoldás az egyetlen funkciója. Béke és boldog időkben is kell tudni kommunikálni egymással, hogy megerősítsük a másik felet és mert így elkerülhetjük el a gondokat is. Ám az örökös hallgatásod, az érzelmi befordulásod olyan, mintha örökösen büntetve lennék.

A kommunikáció az érzelmi biztonság alapja.

Minden nő és férfi erre vágyik: biztonságban tudni a szívét a párja mellett.
De ha te nem beszélsz velem, nem lehetek nyugodt.

Hogy lehetnék az, amikor azt érzem, a kínai nagy fal húzódik meg közöttünk? Miként lehetne jobb, kiegyensúlyozottabb a kapcsolatunk, ha nem fordulsz felém értő figyelemmel? Csak úgy varázsolhatjuk szebbé szövetségünk várát, ha tisztában vagyunk egymás állapotával és igényeivel. Minden, ami a szőnyeg alá kerül, az belülről rombolja le a palotánkat.

Nem elégszem meg azzal, ha csak a testünk beszél. Sokat mondhat egy csók, egy ölelés, egy érintés az arcon, egy gyönyörű szeretkezés, de nem mondhat el mindent. Az intimitás nyelve, nem helyettesítheti azt, amit egy kellemes ebédelés vagy esti borozgatás közben megbeszélhetnénk.

Nem az a cél, hogy mindenben egyetértsünk
és nem is vitatkozni, panaszkodni akarok. Csak ápolni a kapcsolatunkat.

Szavakkal. Ismerkedéssel. Véleménycserével. Megértéssel. Különben azt fogom érezni: egyedül vagyok. Nem is érdekellek. Hiszen egy kérdést sem intézel hozzám, mert úgy vagy vele: ha valami fontos történt vagy beszélni akarok róla, majd elmondom magamtól. Igen, de ez így túl kényelmes és gyakorlatias.

Beszélgetni minden nap kell. Akár jelentéktelen apróságokról, amelyek a kapcsolatot nem viszik feltétlenül előrébb, de a léleknek felüdülést jelent. Értsd meg, nem lelkizni és kapcsolatépítő kommunikációt szeretnék folytatni minden alkalommal. Csak érezni akarom, hogy nem egyedül vagyok ebben a kapcsolatban.

Wadolowski-Balogh Orsolya

(kezdőkép: Unsplash)

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?