Minden csillogás nélkül. Egyszerűen.
Hiszem, hogy azzal, hogy elfogadlak, szabadságot adok neked.
Mellettem önmagad lehetsz, nem vállalsz vele kockázatot…
Mert igazán szeretlek, pózok nélkül, játszmák nélkül.
Csak téged, olyannak, amilyen vagy.
Talán boldoggá tudlak tenni, a puszta ténnyel, hogy így szeretlek…
Azzal, hogy ami neked fontos, az nekem is azzá válik, s ami téged bánt, az nekem sem lehet jó. Jóban, rosszban..?
Igen.
És ha sok is a rossz…
Egy percig sem kell, hogy hibátlan életet játssz:
én melletted maradok.
Kétség nélkül, drámák nélkül… Csak így, egyszerűen.
Clara
