Nem vagyok #metoo (illetve de, de erre most nem térnék ki), viszont most lenne egy amolyan kedves kis kérésem felétek, uraim.
Tehát.
Ha egy nő köszön, az nem felkérés keringőre. Ha ezt mosolyogva teszi, az sem az.
Ha pedig mindeközben nincs mellette a párja, gyereke vagy mondjuk az anyja, szomszédja vagy testőre, szóval az előfordulhat (nem biztos, csak van némi esély erre),
hogy MÉGSEM amiatt van, mert kalandra vágyik.
Mondjuk, pont veletek.
Így, akármennyire is buzog bennetek mostanság az egyetemes szeretet akkor sem kellene ennyire, khm, mondjuk úgy, hogy ,,barátságosnak” lennetek. Mesélek valamit.
Adott egy nő, farmer, alig-smink, bakancs, összekötött haj. Kézen gyűrű. És ez a nő elmegy vásárolni, tök egyedül, végre (évek óta) babakocsi nélkül! Ami tök jó.
És adott nő mosolyog, nyilvánosan!
Hát ilyen hülye szegény.
Na és lehet tippelni, hogy egyetlen délelőtt alatt hány ,,Nahát, nem láttalak még itt” (eleve, tegezve…), ,,Előre engedlek, esetleg kimennék veled, tudok segíteni a cipelésben”, stb. jelzés éri. És NEM, nem egy ,,maca” az illető hölgy, aki értetlenül áll a dolgok előtt, hisz adott helyeken ezerszer is megfordult már, igaz, babakocsival: ergo láthatatlanul.
És van egy bónusz is ám: amikor, mondjuk, a segítőkész lovag van olyan rámenős, hogy egyenesen mentegetőzni kell, hogy ,,Téényleg köszönöm, de biztos hogy nem, boldogulok egyedül és hát a férjem és a gyerekek sem örülnének neki” – na AKKOR jön a sértett férfiúi önérzet, hogy: ,,mondhattad volna!”
Itt álljunk már meg egy kicsit.
Hát mit, elnézést??
Én nem tudom, mikor alakult ez át ennyire, hogy egy nő vigyázva kell, hogy bemenjen valahova, szemkontaktust kerülve… Felkészülve arra, hogy már a legelső, árnyalatnyi hangszínváltozást vagy ,,olyan” pillantást kiszűrve is nagyon határozottan elvágja a további próbálkozások lehetőségét. Segítsetek, mert lemaradtam valamiről.
Kicsit olyan ez, mint mikor beleveted magadat valami tömegbe, mondjuk, a vásári forgatagba – de előtte a hátizsákodat automatikusan előre fordítod, a hasadra: mert valószínű, hogy azért lesz egy-két zsebes is a tömegben, jobb vigyázni.
Fiúk, Pasik, Férfiak: megvan az érzés?
Ez a hátizsákos, vagy mondjuk, a pénztárcát farzsebből előre vevős? Tökre nem örül neki az ember, ugye?
Úgyhogy a kérésünk ezek után:
ne vedd felajánlásnak, ha egy nő nem eleve bunkó veled!
A hátra fordított hátizsák sem azért van hátul, mert bárki tessék: túrjon csak bele – ugyanígy, egy köszönő nő sem valószínű, hogy pont azért mosolyog, mert szabad a vásár.
Ennek körülbelül annyi az esélye, mint
a hátizsákodnál annak, hogy tessék: viheted.
És, ha valaki ezekből is csak azt szűri le, hogy nahát, mégiscsak van rá némi esély… Azt hiszem, az tényleg nem a mi hibánk.
És végül: akinek nem inge, semmiképp ne vegye magára! Titeket bírunk, nem nektek szól. De ha a haverod ezt csinálja, kérlek, szólj rá, hogy hagyd már – ott az a csaj az utcában, az fél éve hajt rád, inkább neki kérd el a számát.
Olvasói levél
(kezdőkép: Unsplash)