Már akkor tudtam.

Tudtam. 

Mint valami fordított déja-vu…

Találkozol valakivel, s egyszerűen csak tudod:

ő az, akire vártál.

Mint mikor valamit mindig is természetesnek veszel, s ezért nem ér meglepetésként, mikor végre a saját szemeddel látod. 

Társadnak ismeretlenül is őt képzelted, hozzá bújtál álmaidban…

Az ő létezését remélted, mikor még

egyedül néztél előre, a jövőbe.

Mikor családot képzeltél, őt láttad a gyerekeid mellett.

Mikor észrevettelek, a nyugalom és az öröm egyszerre öntött el…

Együtt jött a megnyugtató felismerés: tényleg létezel

s a kitörő, ujjongó öröm, amiért már nem kell tovább várnom rád.

Mert itt vagy.

Itt vagy végre.

Clara

(kezdőkép: Unsplash)