Te felismernéd ha nárcisztikus emberrel élsz együtt? Íme a kép egy nárcisztikus szemszögéből.
„Hazug világban élek,
és azt hiszem, ez a normális.
Hazudok nem csak neked,
Hanem magamnak is.
Nem tudok szeretni,
mert engem sem szerettek.
Azt hittem egész életemben, hogy a bántás a szeretet.
Ezért bántalak téged is, mert így ‘szeretlek’.
Látom, hogy fáj és szenvedsz, de örömmel tölt el.
Nem tudok együttérezni veled, hiába sírsz,
fenyegetésnek veszem, ha a hibáimról írsz.
Félek, hogy meglátod a gyengeségeimet,
Ezért álarcot húzok minden áldott reggel.
Muszáj játszanom a tökéletes embert,
Ez ad energiát az életemhez.
Eljátszom, hogy szeretetben és boldogságban élek,
Dühös leszek, ha lerombolod a tökéletes képem!
Addig vagy jó számomra, amíg csodálattal nézel.
Megszűnsz létezni,
Ha nem rajongsz értem.
Hisztizek és durcás leszek amikor ellenkezel,
A te világodat úgysem értem meg!
Minden történjen úgy, ahogy én akarom,
Ekkor megnyugszom és ‘boldog’ vagyok.
Nem számít a te érzésed ne haragudj,
A világom akkor tökéletes ha én irányítom!
Kell az impulzus, ez éltet engem.
Ne várj hűséget, én így szeretek.
Ameddig hasznom van belőled, nem hagylak el!
Muszáj játszanom veled, ez éltet.
Titkolom előtted, hogy álarcot hordok,
Minden nap eljátszom, hogy a tökéletes társad vagyok.
Néha már fáradok az enyelgésbe,
Az intimitás nem vonz csak a szenvedésed.
Jó téged bántani, ezért provokállak.
Igyekszem, hogy valódi énem sose lássad.
Annyiszor csaplak be és mindig hiszel nekem,
Hogy a kapcsolatunk majd egyszer harmónikus lesz.
Azt sem tudom, hogy az milyen,
Mivel engem nem így neveltek fel.
A normális értékrendet nem ismerem.
Gyenge ember vagyok, de ezt sosem mutatom meg,
Azért vagyok agresszív, hogy tisztelj engem.
Én nem tudlak tisztelni, ne is várd el,
Szeretem, ha a határaidat feszegethetem.
Irigy vagyok rád,
Mert van önbizalmad!
Gyűlöllek is ezért és elpusztítalak, minden jó
tulajdonságodtól megfosztalak.
Mert belőlem hiányzik, ami benned van,
szétvet a düh, hogy jó ember vagy!”
Rena Soldier naplója
(kezdőkép: Pexels)
