Hetente pár óra boldogság, ennyi volt a miénk. Egy csendes zug, ahova még nem ette be magát a mindennapok gyötrelme. Egyfajta burok, ahol minden jól működött, ahol minden szép volt, ami megvédett mindentől. Hetente pár óra, ebben próbáltunk mindent kiélvezni. Öleltünk, csókoltunk, nevettünk, beszélgettünk, vagy csak néztük egymást, mert nem tudtunk betelni a másik szemének … Bővebben: Ezúttal én akartam, hogy vége legyen, de nagyon fájt!