Férfinek lenni nem lehet könnyű. Mármint igazi férfinek. Aki tekintélyes, erős. Aki létrehoz, aki alkot, aki teremt. Maradandót, értéket, tökéletest.
Aki felelősséget vállal, aki tanít, akinek az élete arról szól, hogy Férfi legyen.
Aki felemel –nem magához – hanem fel, egészen magasra, amíg csak ki tudja nyújtani a karját. Amivel óv és véd, amivel ölel.
De nem könnyű egy ilyen férfi társának sem lenni. Ehhez mindössze „csak” Nőnek kell lenni.
Aki éltet, aki energiát ad, aki ragyog. Aki segít, gondoskodik, aki társ, aki Nő.
Nem. Ez nem egy egyszer használatos, instant kapcsolat. Nem egy lecserélhető fogyasztási cikk, ami, ha itt-ott néha elromlik, akkor kidobjuk. Életre szóló odafigyelés inkább.
Persze ez nem könnyű, mert emberek is vagyunk ebben a rendszerben, és nagyon sok mindenen átmentünk már. Minimum tíz házasság eseménye van a miénkben és nem volt olyan probléma, amit meg ne oldottunk volna.
Azt szoktam mondani, hogy
az otthon ott van, ahol én vagyok.
Ahol meleg színek kavarognak és minimum egy gyertya lángja lobog, mert együtt vagyunk.
Ahol a testes vörösbor íze lezárja a napot és megnyitja az estét.
Ahol az illat fűszeres, édes és nem fojtogat.
Ahol a fiunk nevetése egyszerre adja meg a jelen és a jövő örömét.
Az otthonod ott van, ahol én vagyok.
Ami átölel, befogad, erőt ad a holnapodhoz. De nem férfierőt, hiszen én nő vagyok. Erőt adok ahhoz, hogy itthon biztonságban önmagad lehess. Sebezhetőség, fájdalom, félelem… ne félj.
Tartalak.
És ha felnézel, a szememben látod, hogy ki vagy.
(kezdőkép: Unsplash)
