Folyton arra gondolok, hogy itt fogsz állni a konyhámban, iszod majd a kávémat, és újra látom majd a szerelmet a szemedben.
Folyton arra gondolok, hogy hogyan lehetséges: már nem állsz a konyhámban, nem iszod reggel a kávémat, és nem láthatom a szerelmet a szemedben.
Esik az eső, folyik a könnyem, és én folyton arra gondolok, hogy mi történt veled, és mi történik velem. Miért adod most nekem ezt a leckét, miért tettem a tükrömbe a hátadat.
Folyton arra gondolok, hogy nem kellesz, mert nem kellhet, aki hátat fordított nekem.
Folyton arra gondolok, hogy kellesz, mert láttam a szívedet, és nem tudom felejteni a szerelmet a szemedben.
Amikor elkezdődött, folyton arra gondoltam, hogy nem tudom viszonozni a szerelmedet.
Aztán folyton arra gondoltam, mi lesz velem, ha mégis?
Aztán amikor megszerettelek, csak szerettelek. Ahogy egy nő szerethet egy férfit.
Te is szerettél. Ahogy hittem, hogy egy férfi szeret egy nőt.
Aztán folyton arra gondoltam, hogy nem szeretsz, mert várattál, nem írtál, és a kérdést láttam tükröződni a szemedben: szeretsz – e még engem?
Folyton arra gondoltam, hogy elhagysz, mert ezt a mesét már elmondták nekem.
Folyton arra gondoltam, hogy ne is lássalak többé, mert tudtad, hogy ezt a mesét már elmondták nekem, mégis elhagytál.
Folyton arra gondoltam, bárcsak újra láthatnálak, hogy átírhassuk ezt a szomorú mesét.
Amikor elhagytál, folyton arra gondoltam, hogy a szerelmedet csak képzelted, és én elhittem.
Folyton arra gondoltam, hogy ez lehetetlen, mert a szerelem megszületik férfi és nő között, nem elképzelik.
Ezért folyton arra gondoltam, hogy mégis szeretsz, de elmentél, mert túl nehéz volt. Le kellett menned a gödröd aljára, hogy magad mögött hagyhasd régi életedet.
De aztán folyton arra gondoltam, hogy nem tudod ezt megtenni, mert túl mélyek a sebeid.
Folyton arra gondoltam, hogy a szíved megkérgesedett, és nem tudsz engem oda befogadni.
Aztán meg folyton arra gondoltam, mindez nem igaz, egyszerűen már nem szeretsz, és a szerelmedet csak a magad örömére képzelted.
De ma már nem gondolok rád folyton,
mert kisírtam rengeteg fájdalmat a szívemből, azokat is, amiket nem te okoztál.
Nem gondolok rád folyton, mert ahogy végre kisírhattam ezt a sok fájdalmat, béke maradt a szívemben.
Nem gondolok rád folyton, mert megértettem, hogy lehet téged szeretni akkor is, ha nem állsz a konyhámban, és ha hátat fordítasz nekem.
Nem gondolok rád folyton, mert megértettem, hogy a szeretet bennem van, és nem tőled kapom.
De amikor este lesz, még folyton rád gondolok,
arra, ahogy főzöd a kávét a konyhámban, és újra látom a szerelmet a szemedben.
Amikor este lesz, folyton rád gondolok, hogy el kéne engedjelek, mert már sosem fogsz többé állni a konyhámban, csak most egy ilyen mesét mondok magamnak.
H.Éva
(kezdőkép: pixabay)
