„Veled álmodtam. Hogy vagy?”

Mit érezzek, amikor egy ilyen üzenet fogad reggel, a nem pasimtól, aki lehetne a pasim? 

Válaszolok. Még mindig. Több, mint fél év után is, a randink után, aminek a végén kiderült, hogy nem randi volt.

Miért?

Mert kétszer nem tudok csalódni ugyanabban az emberben. Nálam általában az elsőnél kimaxolják ezt a lehetőséget.

Mert ilyen gyönyörű férfiút én még soha életemben nem láttam,

ami már egy erős ok arra, hogy megbocsássak neki bizonyos dolgokat.

Mert, ha egyszer végre rádöbben, hogy én kellek neki és levetkőzi végre ezt a „depressziós vagyok és önbizalomhiányos” maszlag-kifogás-kupacot, akkor ott legyek, mint a tűzoltók, vészhelyzet esetén.

Mert jelenleg, erős realitás érzékemből kifolyólag, és merő cinikusságomnak hála, minden iránta táplált érzelmem egy befőttesüvegbe van zárva, nagyanyám pincéjében, kupakkal és védőfóliával, amit ezer kis színes gumirengeteg véd a por és baktériumok ellen.

Mert, amikor először találkoztunk, azonnal szerelmemnek választottam,

és ő is ugyanígy sugárzott felém.

És nem vagyok hajlandó elhinni, hogy az Univerzum ezzel veri ki a szemem.

Nesze, itt van a világ legjobb pasija, aki úgy illik hozzád, mint egy lego darab – de tudod mit, mégse legyen a tiéd, ne álljatok párba, mert a fiú magára húzott húsz adag depressziót, két önbizalomhiányt, három pocsék a világot, és egy kifogástengert, amiben mindig szerepel a most nem vagyok jó társaság.

Mert, ha valakinek egyszer meg kell bocsátanom az eddigi vívódásait, akkor ő legyen az.

Mert gondoskodó típus vagyok, és puszta felebaráti szeretetből

azért olykor érdekel, hogy van.

Mindent összefoglalva, ha kérdezitek, nekem ilyen pasisztorijaim vannak.

Mind ilyen furcsán kusza.

Nem tudom, hogy valaha fog-e ez változni? Rájön-e, hogy tényleg tetszem neki, vagy csak egy mindig elérhető Teréz anyu vagyok a szemében?

Amiben biztos vagyok, az az, hogy jelenleg számomra ő egy gyönyörű, értelmes pasi, aki egy hatalmas kabátkupacba van öltözve, és nem hajlandó plusz negyven fokban sem levetkőzni.

Pedig akkor lehet, újra beleszeretnék.

A.

(kezdőkép: Unsplash)