Egy nő megérzi, ha valami nem olyan, mint lennie kellene.
Ha megváltozott az, ami korábban megszokott volt. Nálunk is apró jelekkel indult.
Eleinte elnéztem fölöttük, gondolván friss kapcsolat, csak bontakozunk ki és alakulunk…
Értenem kellett volna, hogy ezek nem a csiszolódás jegyei,
hanem valami teljesen más.
El sem hinnéd, hányszor akartam rákérdezni. Soha nem volt hozzá erőm, hiába akartam… Amikor egyszer belekezdtem, és kezdted érteni, inkább kibújtam a kérdésed alól, mert
nem akartam tudni a választ.
Most már tudom, és pontosan annyira fáj, amennyire vártam.
És az fáj a legjobban, hogy nem léptem…
Talán az én hibám, mert ha korábban rákérdezek, nem jutunk el eddig, rájössz, hogy nincs értelme, hogy aki egyszer bántott, ahhoz nem érni meg visszatáncolni, mert másodjára is fájni fog.
Meg kellett volna kérdeznem, hogy mi változott és miért,
mert akkor nem rágódsz azon, hogy „mi lenne ha”, jár- e az az új esély, hanem teljesen beleéled magad a kapcsolatba, ami így nem ér véget.. Tudom, hogy elrontottam, de örülök, hogy elmondtad mi történt, és meg tudtuk beszélni. Így tudom, hogy
lezárásra van szükséged,
ráeszmélni, hogy aminek egyszer vége lett, az nem lesz már ugyanolyan jó,
és ami korábban rossz volt, az nem varázsütésre javul meg… Nem mondhatom, hogy várni foglak, de tudod, hogy ami irányodba kialakult, az nem múlik el egyről a kettőre. A történtek miatt a beléd vetett bizalmam csak megerősödött, mert hátbatámadás és
eltitkolás helyett az egyenes utat választottad.
Ezért jár neked is az új esély,
mert semmi nem volt rossz, csak éppen nem volt teljes, holott tökéletesen indult…
De hiszem, hogy vár még ránk a híres happy end.
Dorina
(kezdőkép: Unsplash)
