Jelen körülmények között úgy döntöttem, hogy nem látogatom meg a nagymamámat legalább két hétig. Könnyű volt ezt elhatározni, de betartani nehezebbnek bizonyul, mint hittem volna.

Telefonon persze hívom szinte minden nap, vagy egy nap akár többször is, hogy érezze, hogy annak ellenére, hogy nem látogatom meg, még gondolok rá.

Most bebizonyosodik az, amit mindig is vallottam: nem elég a telefonálás! A személyes találkozást semmi nem tudja pótolni.

Hiányzik, hogy

• lássam, hogy nevet azon, hogy milyen hülyeségeket beszélek neki
• lássam a jókedvét a legrosszabb körülmények között is,
• nevessen a saját hülyeségén,
• akarjon ebédre valót adni, mert mindig azt hiszi, hogy éhen fogunk halni,
• megbotránkozott azon, hogy nem főztem levest csak főételt,
• meghallgassam a pletykákat, amiket mindenkinél jobban tud annak ellenére, hogy ki sem teszi a lábát otthonról (csak nagyon ritkán),
• elintézzen mindent, ami lehetetlennek tűnik. Mindezt a négy fal között, pár telefonhívással teszi.
• ha véletlenül, valahogy sikerül kiimádkozni a lakás 4 falán kívülre, akkor tuti, hogy legalább 2 órára elmegyünk otthonról, mindegy, hogy csak 1 boltba indultunk el,
• bármelyik hétvégén megyek át délelőtt, akkor biztosan azt látom, hogy éppen süt annak ellenére, hogy állni is alig tud, de akkor is belekezd. Mert különben, hogy lesz a családnak pogácsa vagy kelt tészta?
• mindig azt mondja, hogy elmondhatok neki bármit bizalmasan és biztos lehetek benne, hogy másnapra mindenki megtudja. Elsőre azt hittem, hogy viccel és elmondtam neki egy titkot és már aznap tudta mindenki.

Tegnap ott álltam a házuk előtt és nem csöngettem be direkt, hogy nehogy valami vírust bevigyek a házba hozzájuk, amitől majd ő beteg lesz. A szívem szakadt meg, ahogy néztem, hogy kinéz-e az ablakon, de nem tette.

Sírva eljöttem onnan, tudva, hogy jobb lesz így neki.

Mondhatja nekem most azt bárki, hogy miért nem megyek be csak egy pár percre. Akkor sem fogok odamenni, mert most ugyan rossz érzés, de inkább kibírom, hogy ne menjek oda és akkor nem lesz Mamának semmi baja, minthogy eldöntsem öntörvényűen, hogy úgysem viszek oda semmilyen kórokozót. Sajnos fogalmam sincs, hogy milyen következményei lesznek annak, ha odamegyek.

Lehet, hogy túl óvatos vagyok, de inkább legyek most óvatos, mint később sajnáljam, hogy nem voltam az!

Eger Angi

(kezdőkép: pexels)