Éreztél már olyat, hogy minden rendben van az életedben, mégis hiányzik valami vagy valaki?

Van egy űr a szívedben, a lelkedben és nem tudod megmagyarázni, hogy miért. Én ezt érzem most, és nem tudtam beazonosítani az okát, hiába kerestem.

Aztán egyszer csak rájöttem: hiányzik a barátom. Ő, aki itt volt mellettem nehéz és jó időkben.

Aki megnevettetett és akkor is mosolyt csalt az arcomra, amikor minden rossz volt.

Mindig támogatott, akkor is, amikor hülyeséget csináltam. Mindig nekem adott igazat, akkor is, ha tudta, hogy hülyeség. De támogatott és ez jelentett nekem mindent.

Hol vagy most? Miért nem írsz és miért nem hívsz? Miért tűntél el és miért nem jöttél, amikor később kellett volna?

Eltűntél és soha vissza sem néztél. Nem kérdezed, hogy mi van velem és hogy hogy vagyok. Fáj nagyon, hiába régen történt. Még mindig érzem a hatását.

Egy űrt hagytál magad után az életemben és sok boldogságot elvittél magaddal. A szép emlékek megmaradtak, de mostanra inkább fájó emlékekké váltak, mert tudom, hogy sosem jössz már, nem hülyülünk együtt, nem hallgathatom, hogy milyen dilis vagy egyes témákban, míg másokban mindenkinél okosabb.

Én felnéztem rád, mert erős, független nőnek tartalak és szerintem példaértékű, amit csinálsz és ahogy csinálod.

Mégis egy nap úgy döntöttél, hogy mások befolyásának hatására a barátságunknak meg kell szakadnia

egyik napról a másikra…

Egyszerűen még ma sem fogom fel, hogy ezt miért csináltad és miért fogadtad el ezt a helyzetet.

Az volt az indokod, hogy egy ideig nem kerestelek és neked ez milyen rosszul esett. Volt egy rossz időszakom és igen, nem kerestelek, de senki mást sem. Nem volt kedvem élni, mert olyan traumán mentem át, amit senkinek nem kívánok.

Én megértem az okaidat, de felfogni valahogy mégsem tudom, hogy ez az egész megtörtént.

Tudom, hogy ennek a barátságnak vége szakadt, de mégis, ha egyszer úgy döntenél, hogy mégis érdekel, hogy mi van velem, én olyan boldog lennék, hogy újra hallhatok rólad.

Az is elég lenne, ha elmondanád, hogy mi van veled, vagy min mész éppen keresztül. Lennék a támaszod a bajban, de nem hagyod.

Hiányzik a barátom…

                                                                                                                                                           Hope

(kezdőkép: pexels)