Nem értem, hogy tudtad ezt megtenni.
Igazából, még most sem hiszem el.
Jöttél, beengedtelek az életembe,
mindent adtam és mindent szívből…
Azt hittem, mert azt mondtad és olyan egyértelmű volt, hogy te is ugyanazt érzed, mint én!
Hogyan tévedhettem ekkorát?
És te, hogy léphettél ki ilyen gyorsan?
Ilyen szívtelenül,
vissza se nézve?
Én sosem tettem volna ezt veled… Igazából, azt hiszem, soha nem tudnék ilyet tenni, senkivel.
Vajon megbánod majd? Valaha is?
Nem tudom. Talán nem.
Legalábbis téged most elnézve,
nem hiszem…
Most még azt sem tudom egyáltalán, mi lesz velem. Mi lesz velem?
Túl nagyot estem. Hogy tudok így továbbmenni? Újra bízni majd?
Lehetetlennek és távolinak tűnik minden…
Hogy tehetted ezt velem??
Olvasói levél
