A sokadik netes társkereső élményen túl, azon a kellemes nyári estén nem vártam semmit.

Randevú a kutyás férfival. Mit veszíthetek? Épp szabad az estém, jókat leveleztünk napok óta.
Séta éjfélkor a város felett fényképezőgéppel? Remek, végre valami újdonság, próbáljuk meg.
De ott, a lábaink alatt Budapesttel, az éjszaka fényeivel, a termoszból szürcsölt kávéval elindult valami. Egy átbeszélgetett, átnevetett éjszaka, az első kellemes csók, a kamillaillatú bőröd, a figyelmesen rám adott kardigánod… Olyan tökéletes.

DE hol van az apróbetűs rész???

Randevú éjszaka a szabadulószobában. Néztem az arcod, ahogyan felcsillan a szemed a logikai feladatoknál. Kijutva boldogan öleltük egymást,  nyertünk. A feladatot és egymást. Újabb átbeszélgetett éjszaka, karod biztonsága és a  kamilla illatod.

DE hol van az apróbetűs rész??

Tangóestre vittél, mert vágytam rá. Gyermekien bolondoztunk a parkolóházban, őszintén, szívből nevetve, ledobva felnőttkorunk játszmáit, álarcunkat,  háttérbe száműzve egónkat. Félve kimondott szeretlek, félve felvállalt érzelmek.
Az első együtt töltött éjszaka. Ösztöntől hajtva esett test a testnek. Újra és újra vágytunk egymásra. Hihetetlen, ebben is passzolunk, tökéletes kémia.

És ismét kerestük a választ: Hol az apróbetűs rész?

Sorozatosan átbeszélgetett esték, könnyes nevetések. És lassan beépültél a gondolataimba.
Közös hétvégék, számtalan program, egymásnak tanítva, egymástól tanulva vágytunk a másikra, oly nagyon…
De minden ölelés után, minden könnyezve nevetés után, megnyílva egymásnak, beavatva másikat legféltettebb titkainkba újra és újra feltettük magunknak, egymásnak a kérdést:

Hol van az apróbetűs rész?

Beitta magát elménkbe a gondolat, túl sokat csalódtunk már, nem lehet minden ennyire tökéletes. Nem lehet könnyed boldogság, az élet nem erről szól.

És megtörtént.
Az első veszekedés. Két bizonytalan szív összecsapása. Ekkor, a hetek óta száműzött egónk kéjesen felszisszent, diadalittas örömtáncot járva kiabálta arcunkba a választ.
Megvan az apróbetűs rész!!!!

Akkor és ott elengedtük egymást. Nem küzdöttünk. Hetek alatt oly sokszor tettük fel a kérdést, kerestük a válaszokat rá. Megkaptuk.

Ekkor Egónk elégedetten hátradőlt, ismét jól végezte védelmező szerepét.

 Trixi