Az otthon érzése… A biztonság, mindaz, amitől jól érzem magam… Elvész, ha nem lehetek veled.
Már tudom: melletted van az egyetlen hely, ahol én boldog lehetek.
Nélküled lenni értéktelen, legyen bármilyen csillogó is, amit a világ kínál!
Elbúcsúzunk,
és már abban a percben elkezdek sóvárogni utánad…
Mintha éhes lennék, olyan éhséggel, melyet
rajtad kívül semmi nem csillapít.
Mintha fáznék, úgy, hogy a világ összes melege sem tudna felmelegíteni…
A gondolataim csak rajtad járnak és
egyre csak azt várom, hogy újra
láthassalak.
Teszem a dolgom, mindazt, amitől mások szemében ezt leplezhetem… De az egyetlen, ami fontos, ami igazán érdekel, csakis az, hogy újra láthassalak!
Túl kell, hogy éljem az időt, ami olyan lassan telik nélküled.
Alig várom, hogy újra melletted lehessek és elönthessen az otthonos, békés boldogság…
Amit nem érezhetek sehol máshol…
Csakis melletted.
Clara
