Ma 21:40-kor felszálltam a géppel. A géppel, ami hozzád repít, a géppel, amivel visszarepülök a valóságba.
Eddig menekültem…
1,5 héttel ezelőtt elmenekültem, bezárkóztam a saját képzeletembe, kreáltam magamnak egy számomra elfogadhatóbb valóságot. Egy idilli képet dédelgettem, minden éjszaka átálmodtam magam és a rózsaszín ködös puha pihéin pihentettem a lelkem.
Reggelente egyszerűen arcon csapott a hűvös sós levegő, amely visítva parancsolta: ébredj!
Tudtam…
A tudatalattim tudta, hogy míg én illúzióba ringatom magam, Te már más karjaiban ringatózol, megtaposva, elfelejtve, amit egymásnak ígértünk: örökkön örökké.
Köszönöm Neked a 19 évet, köszönöm a szép emlékeket, köszönöm, hogy szerethettelek.
De most jövök… Elválni jövök!
Ökrös Zsuzsanna
(kezdőkép: unsplash)
