Vannak filmek, melyek – nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért, de hatással vannak ránk, valahányszor látjuk őket. Mindig más fog meg belőle, attól függően éppen milyen életciklusban vagyunk, vagy mire emlékszünk vissza, vagy mit látunk magunk körül.
Megkérdeztem a barátaimat, mit gondolnak az „Igazából szerelemről”.
Nos, kaptam hideget-meleget. Van, aki nagyon rossz véleményt mondott róla, de nekem, így karácsony táján, kötelező röhögve-sírós, forró csokis, kötött zoknis, piros hópelyhes plédben bekuckózós film … mert mi értelme az életnek igazi nélkül? Igazi barát, igazi szerelem, igazi érzelmek nélkül. Igen, még, ha néha fájnak is – mert cserébe csodálatos, amikor nem.
Szeretet, szerelem? Hiszen, ezek mozgatnak mindent!
Mi értelme az életnek plátói szerelem nélkül, mely soha nem fog beteljesedni, de az érzés megélése annyira jó, hogy sajgunk és lebegünk egyszerre? (Juliet, Peter és Mark)
Mi értelme a tökéletességnek? Hiszen – a legnagyobb megrökönyödésünkre – a másik hibáiba és esendőségébe szeretünk bele először, miközben nem ismerünk magunkra a saját bénázásunktól. (Aurélia és Jamie)
Mi értelme feladni az álmainkat? Akkor soha nem valósulnak meg. (Colin és az amcsi csajok)
Mi értelme engedni a kísértésnek… és mi értelme három perc alatt összeszedni magad a gardróbban, hogy folytatni tudd az életed? (Mia, Harry és Karen)
Mi értelme rájönni, hogy nem jól reagáltál? És fel is vállalni valakiért. (David és Natalie)
Miért kell felülkerekedni a körülményeken? (John és Judy)
Miért kell egy más, egy nehezebb felelősség terhe alól néha kikukucskálni? (Sarah és Karl)
Mi értelme a sikernek, ha nem azokkal ünnepeljük meg akiket szeretünk? Látszat és csillogás, labdába sem rúghat az igazi barátság mellett. (Billy és Joe)
Mi értelme az életnek, ha nem látod a gyereked boldogságát? (Daniel és Sam)
Mert ez az élet. A tánc, az érzelmek tánca, különböző nézőpontokból. Ha nem éled meg, fogalmad sem lehet róla. És igen: van, aki szerint ez banális. Szerintem meg felemel, megölel, mélybe taszít, megpörget, hülyét csinál belőled, aztán felemel, megölel, mélybe taszít, megpörget, hülyét csinál belőled, aztán….
A szeretet, amit csak te érzel. A párod, a gyereked, a testvéred, a szülőd, a barátaid iránt.
És, ha ez közhelyes, akkor imádok az lenni, mert, ha nem kockáztatod magad, csak a középszer marad.
Az meg… unalmas.
(kezdőkép: Unsplash, filmes képek: Pinterest)
