You are currently viewing Jobban voltam odáig érted miközben én vesztem el

Jobban voltam odáig érted miközben én vesztem el

Fájt bevallani magamnak. Nagyon fájt. Az idő múlása azonban rákényszerített arra, hogy kihúzzam a fejemet a homokból, és magam üssem szét az önsajnálatból támasztott falakat.

Azok mögött a falak mögött biztonságban éreztem magam. Legalábbis azt hittem. Hamis menedék, igaznak tűnő álom. Ez voltál nekem TE!

De már vége, és annyira hálás vagyok, hogy bátor tudtam lenni!

Ki kellett mondanom, hogy vége, pedig jobban akartalak téged, mint bárkit, vagy bármit valaha. De tudod… pontosan az irányomba tanúsított közönyöd volt az, ami felébresztett.

Tisztelnem kell magamat!

Ha ezt mindig mástól várom, akkor nagy bajban leszek.

Ezt tanultam tőled, amit, míg élek köszönni fogok!

Tisztelni magam annyira, hogy ahol bizonyítanom kell, hogy jó vagyok, az nem az én helyem. Az nem az én utam, hiszen nem látják a valódi énem. És te néztél ugyan, de sosem láttál belém igazán.

Megtanultam, hogy szeretnem, becsülnöm kell magam, s elhinni, hogy az élet ezt viszonozni fogja, hiszen csak az jelenik meg körülöttem a világban, ami bennem is jelen van!

Nem a munkamániád volt a baj! Az volt a baj, hogy nem én voltam az első saját magamnak, így hát olyan embert kaptam társként, akinek szintén nem én vagyok az első.

Amint elkezdtem érezni azt, hogy értékes vagyok, értékeket adott nekem a világ. Új embereket ismerhettem meg. Fantasztikus embereket, akiktől már nem vártam a visszaigazolást, hogy értékes vagyok. Egyszerűen csak tudtam.

Ezek az emberek, akiket barátaimnak tudhatok egyszer megkérdezték tőlem, ha hármat kívánhatnék, mik lennének azok. Sokáig téged kívántalak volna. Ma már mást mondanék. Azt kívánnám, hogy bárcsak előbb megbocsájtottam volna, amiért nem voltam hű magamhoz.

Bárcsak előbb szerettem volna magam!

Balogh Veronika

(kezdőkép: Unsplash)

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?