Nekem jól esett nézegetni a karácsonykor készült képeket. Jó volt látni a csodaszép karácsonyfákat, az ölelkező családokat, a boldog, csillogó szemű gyerekeket.
Szívet melengető, megható és egyszerűen jó érzés volt végiggörgetni a közösségi oldalt. Talán idén megengedőbbek lettünk magunkkal szemben és elfogadóbbak másokkal szemben. Legalábbis bízom benne, hogy nem csak velem van így.
Semmi irigység nem volt bennem, ha kisbabát vagy kismamát láttam a karácsonyfa alatt, ha három-négy-ötgyerekes család mosolygott a fotón, és akkor sem, ha külföldön készült a kellemes ünnepeket kívánunk kép. Gyönyörűnek találtam minden karácsonyfát, egyik sem volt túl giccses , túl nagy, túl kicsi. Szépnek láttam minden ismerősömet és az ismeretleneket is a karácsonyi fotókon, amiket láttam. Éreztem a nyugodtságot, a boldogságot.
Ezen a karácsonyon valaki számára az volt a legkülönlegesebb ajándék, hogy rengeteg képeslapot kaptak a gyermekei. Egy posztot írt az anyuka arról, hogy a kisgyerekei mennyire várják mindig a postást, aki persze nekik nem hoz semmit, de ha küldenénk páran képeslapot nekik címezve, akkor nagyon nagy örömet szereznénk vele. Aztán nem csak sokan jelentkeztek a poszt alatt, hanem tényleg cselekedtek is, és sok-sok képeslap meg apróság érkezett hozzájuk. Jó lehetett látni az örömöt a gyerekek arcán, nagyon hálás volt és többször megköszönte az anyuka a Facebook-on. Én ezt látva arra gondoltam,
ott van bennünk a jó.
És néha elég egy kérés… Néha az sem szükséges.
Szeretünk adni.
Adni és kapni is jó. És én idén egy gyűrűt sem láttam, mert a karácsony nem a szerelem ünnepe, az eljegyzésnek legyen külön dátuma, legyen minél több ünnep, és ünnepelni való, de a karácsony maradjon meg a családnak. Szóljon arról, hogy jó együtt. Hogy jó lenni. Hogy jó szeretni.
Ha egyedül ünnepelted, akkor saját magad társaságában tudtad jól érezni magad, nagyszerű, hogy jóban vagy magaddal és nem hagyod, hogy az elvárások befolyásoljanak, hogy nem engedted meg magadnak, hogy szomorkodj. Mert igazán nem éri meg. Szuper dolog, hogy tudtál
úgy ünnepelni, ahogy neked igazán jó.
Korábban az volt az unásig ismételgetett mondat, hogy utálom a karácsonyt. Idén nem ezt hallottam, idén inkább azt, hogy: egyedül is jó. Vagy azt, hogy: arra vágyom, hogy egyedül legyek.
Ez az elfogadás. Elfogadod, hogy most így alakult, de nem fogod rosszul érezni magadat három napig, mert a karácsony is elmúlik, de a napok nem hozhatóak vissza. Mindig fontos, hogy a jelen helyzetből hozzuk ki a legtöbbet, a legjobbat. És ha egyedül vagy, az még nem jelenti azt, hogy magányos vagy.
Van, aki egyedül érzi, érezte jól magát. Van, aki nagy családi körben ünnepelt, és vannak, akik kettesben töltötték a szentestét. Valaki több fogást készített, más csak egyet, megint más pedig rendelt. Van, aki takarított az ünnep előtt és van, aki nem foglalkozott az ablakpucolással. Van, aki egy üveg borral ünnepelt, van, aki nulla alkoholt fogyasztott. Vannak, akik együtt díszítettek a gyerekekkel, mások pedig elküldték sétálni őket apával, hogy aztán otthon várja majd őket a csoda.
A csoda, ami mindenkinek mást jelent, mégis valahol mindenkinek ugyanazt.
A szeretet ünnepe.
A lényeg végre az volt, és ezt láttam a karácsonyi fotókon is, hogy jól érezzük magunkat. Együtt vagyunk, egyedül vagyunk, mindenki úgy ahogy neki éppen jó.
Én elhittem, amit láttam, hogy a képeken azok az emberek tényleg szeretik egymást. Lehet, hogy nem egész évben, lehet, hogy nem mindig úgy, ahogy kellene, de most szeretnek együtt lenni a karácsonyi fényekben. Most boldogok,hogy együtt lehetnek.
Bízom benne, hogy nem csak az arcok mosolyognak,
a szívükben is melegség van
és hogy ez a karácsonyi csoda,
ez a szeretet még sokáig kitart.
A múlt karácsony más volt, meghatározta a bizonytalanság, a feszültség, a szomorúság és kuszaság, a fejünk felett döntöttek és nehéz volt. Idén mi döntöttünk, hol és kivel szeretnénk ünnepelni. Már elmúlt, de még bennünk él és biztosan nem csak én nézegetem szívesen a karácsonyi fotókat, szóval jöhet még-még-még!
Remélem, hogy mindenkinek úgy telt a karácsony, ahogy szerette volna.
Pörgősen vagy pihenősen, de mosolyogva és boldogan.
A mérlegre inkább nem állok most rá, de részemről jövőre is pont így szeretném, ahogy most volt.
