You are currently viewing Kedves barátaim! Narancsbőr, stria és társai…

Kedves barátaim! Narancsbőr, stria és társai…

Töredelmesen bevallom: valaha gyűlöltelek titeket. Már a puszta létezésetek is fájdalmat okozott.

Amikor a tükörbe néztem, egy narancs vagy egy tigris jutott az eszembe. Vagy egy új faj: narancstigris. Sokáig szégyelltelek és a pokolba kívántalak benneteket, de mára megszerettelek titeket.

Ősi Nazca-vonalak terpeszkedtek az arcomon. Zsírpárnácskák csimpaszkodtak a csípőmön, a combomon és akárhányszor integettem, olyan szelet kavartam a karjaimon lengedező zsírernyőkkel, hogy a repülőmókusok osztályába is besoroltak.

Nemcsak a kebleim jelentették a narancsvidéket, hanem deréktól lefelé, a bőröm alatti területek is. Csodáltam, hogy a Google térkép nem zavarodott össze, mit keresett a világ egyik legnagyobb narancsimportőre Magyarország helyén. Azt gondoltam, ha végigmennék bikiniben a strandon, hívnák a vadvédelmet, mert egy szökött tigris ténfereg tangában a parton.

Egy időben csak sötétben szabadott levetkőzni a szeretett kedves előtt, nehogy meglássa vágyölő testi hibákat. Hiszen

milyen kiábrándító lenne:
a szép fejhez, szép lélekhez nem társul szép test.

Ilyenek jártak az eszemben, valahányszor csak végigmértem a testemet. Szinte azzal kínoztam magam, hogy gondos pontossággal ellenőriztem minden testi hibámat.

És ott voltatok. Nem tágítottatok. Hűséges követőim és egyúttal kínzóim lettetek. Ha keményen dolgoztam ellenetek, kitartóbban álltátok a sarat, mint a 300 spártai katona a Thermopülai csatánál. Mindegy mennyi edzéssel, zsírégető löttyel, zsírtörő masszázzsal és bőrégető kencével mentem nektek, rajtatok aztán semmi sem foghatott ki.

Éheztem, megtagadtam minden bűnös élvezetet, kipróbáltam szinte az összes létező csodadiétát és

mi lett a jutalmam?
Már nemcsak a testem, de a lelkem is szenvedett.
Nem nőként, hanem rút banyaként tekintettem magamra.

Mikor már az ősz hajszálak is megjelentek és kinevettek, továbbá minden létező göncben gőzölgő húsvéti sonkának éreztem magamat az ünnepi asztalon, végül úgy döntöttem: nem erőlködöm tovább. Ti nyertetek! Kész idegroncs lettem tőletek. Elvesztettem minden nőiességemet és reményemet arra vonatkozóan, hogy egy szép napon legalább negyedannyira tökéletes legyek, mint az a 90-es évekbeli Baywatch sztárnői, akik érdekes módon mindig lassított felvételben futottak életet menteni.

Egyszer aztán a szokásos inkvizíciós ülésen arra gondoltam:

nem is olyan vészes ez a narancsbőr. Lehetne rosszabb is.

A legtöbb nőnek van, még a nagy sztároknak is. Miért szégyelljem magamat azért, mert ott vannak? Tán kevesebb leszek attól, hogy bőröm barázdált és mintás? Na és ha csíkos vagyok, mint egy bengáli tigris, akkor mi van? Ha egyszer a lelkem mélyén is egy macska vagyok, mi a baj azzal, ha ez a külsőmön is meglátszik?

Ahogy az arcomon lévő ráncok is arról mesélnek,
milyen sok az öröm az életemben, mennyit nevetek.

Ha egy reggel fáradtan is ébredek, fekete kofferokkal a szemem alatt, az csak jelenti: keményen dolgozom. Van kiért aggódnom és virrasztanom. Van kivel megosztanom és átbeszélgetnem vagy átszeretkeznem az éjszakát.

Csak nevettem és nevettem magamon. Hosszú évek kínzása ért véget néhány perc alatt. Sorra oldoztam fel a bűnösöket: elbocsátlak narancsbőr, striák, ráncok, zsírpárnák. Menjetek békével vagy maradjatok. Ámen.

Többé nem sanyargattam magam.
Nem vagyok már húszéves. Érett nő lett belőlem.

Az érettség pedig azt jelenti: igen, tudatosan vigyázok az egészségemre. De a lelkem jólétére is gondolnom kell. Hiszen semmit nem ér a szép test, ha belül csak hamu és törmelék van. Egy érett nő különbséget tud tenni aközött, mi felett van valódi hatalma és mi az, ami felé szeretetteljes elfogadással kell viszonyulnia.

Amikor a belső szépségre kezdtem koncentrálni, egyik napról a másikra a testem is megszépült. Amikor nem görcsöltem azon, hogy a márványtömbből Aphroditét varázsoljak, szinte magától levedlette a fölös anyagot és megmutatkozott a kész műalkotás.

Köszönöm hát kedves narancsbőr és barátai,
hogy megtanítottatok az elfogadásra

és arra, miként találjam meg magamban ismét a Nőt.

Wadolowski-Balogh Orsolya

(kezdőkép: Unsplash)

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?