You are currently viewing Kényelmes voltam neki

Kényelmes voltam neki

Elrontottam.

Pedig megtettem minden tőlem telhetőt. Talán nem kellett volna…

Túl sok áldozatot hoztam, és nem vártam el cserébe semmit.

Odaadtam magam mindenestül, teljes szívvel szeretve, boldogan. Mert boldog voltam, hisz tökéletes volt minden. Kezdetben…

Aztán természetes lett, hogy nem várok el semmit, hát nem is kaptam semmit. Így olyan kényelmes volt…

Kényelmes voltam neki. Mindent kapott

a semmiért.

Mindig azt gondoltam, többet ér nekem bárminél, ezért engedtem minden vitában, meghunyászkodtam, hogy az enyém maradjon.

Nagyot hibáztam. Ha nem szeret annyira, hogy a hibáim ellenére is velem maradjon, akkor rá kellett volna adni a kabátot.

Nem tettem. Most pedig ő hagyott el.

Már nem voltam elég érdekes, nem jelentettem kihívást, hiszen mindenestül az övé voltam, ezt jól tudta. Így már nem is kellettem.. Jött egy új: szebb, okosabb, jobb, érdekesebb. Csak egy indok kellett, hogy kizárhassa a zavaró tényezőt, engem.

Azt mondta, az élete része lettem, és szeret…

Hogy beszélgessünk, várjunk, ebből még lehet valami.

Megkérdeztem, ha szeret, akkor miért nem szeret annyira, hogy nem azt mondja „lehet”, hanem azt, hogy lesz… Miért nem mondja hogy hiányzom? Miért nem mondja, hogy vissza akar szerezni egy új kapcsolatban?

Nem írt vissza.

Tudom, elrontottam, de várok.

Mert ha van még közös utunk, akkor úgy is visszakanyarodunk, és akkor talán mégsem rontottam el annyira…

Maja

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Ehhez a bejegyzéshez egy hozzászólás érkezett.

  1. Szandi

    Mintha a szívemből szólna ez a cikk, sajnos en is elkövettem ezt a hibát de tanultam
    Belőle! S többet míg elek nem
    Fogom! Örülök, hogy felismertem mégha kínkeservesen is! ??

Vélemény, hozzászólás?