Kevés boldog házasságot látok. Amit annak látok, sokszor kiderül, egyáltalán nem az…
Furcsa ez.
Volt egy pár, úgy irigyeltem őket.
Igazából nem csak én, mindenki.
Volt, aki fátyolos szemmel nézte őket,
milyen aranyosak, de gyönyörű pár, milyen szépek
– szerintem az ilyenben is van irigység…
Nem rosszindulat, de azért egy kicsike, csendes irigység szerintem igen. Lehet, nincs igazam.
Nos, olyan dolgok derültek ki róluk, miután váratlanul szakítottak – ami valóságos hidegzuhanyként ért mindenkit.
Hogy pont ők? Hogyhogy? Nem lehet igaz, ezt nem hiszem el!
Már válnak.
Aztán derültek ki a részletek, és mondhatom,
szinte semmi nem úgy volt, ahogyan mi láttuk…
Ez volt a legkirívóbb, leghihetetlenebb történet a környezetemben és bár eddig is láttam jó pár szakítást úgy, hogy látszatra pedig minden oké volt, olyan sokszor olvastam és hallottam ilyesmiről, de mégiscsak más az, ha az ember így, testközelből látja… Hűtlenségek, hazugságok, ahogy egyik a másikat átverte, bántotta…
Tehát rettenetes, és ez most megváltoztatott bennem valamit.
Nem akarok tökéletes kapcsolatot!
Hogy kapcsolatot akarok-e? Igen, persze. Abban hiszek.
De a látszatban már
egyáltalán nem!
Kárpáti Kata
(kezdőkép: Pixabay)
