Az biztos, hogy felvet néhány kérdést…

Nem mondom, hogy nem normális, hogy egészségtelen, hogy fura. Ki mondja meg, mi az?
Én nem ítélkezem, és igazából, csinálja mindenki, ahogy jól esik.

Ugyanakkor, azt tudom, hogy én, mi 18 évesen, alig vártuk, hogy egymás kezét fogva aludjunk el és másnap reggel érezzem a melegét, lássam, hogy ott van mellettem és rámosolyoghassak.

Igen, olyan szerencsés vagyok, hogy azóta

együtt vagyunk.
És egy hálószobában, közös ágyban alszunk.

Persze, vissza lehet vezetni, hogy az ókori Rómában az ágyat nem közös alvásra használták, meg hogy olyan sztárok, mint pl. Catherina Zeta-Jonesék sem egy ágyban alszanak. Mindez engem nem győz meg, sőt nem érdekel, és igazából szerintem ezeket a “tényeket” saját maguk megerősítésére mondogatják azok, akik külön alszanak.

Tudom, persze, hogy ha külön aludnánk, az még nem azt jelentené, hogy nem szeretjük egymást és az együttléteket is meg lehet oldani, mert nem feltétlen kell hozzá ágy sem, éjszaka sem…

Valahogy mégis az jut eszembe, hogy nem azt fogadtuk meg, hogy jóban-rosszban?
Ergo, ha mondjuk az én férjem horkolna, hangosan szuszogna vagy nem tudna aludni és ezért éjszaka felkapcsolt lámpa mellett olvasna mellettem, esetleg többször ki kellene mennie a fürdőszobába éjszaka, és emiatt én is felriadnék, én azt gondolom, akkor is vele, mellette aludnék.

Igazából, nem tudhatom, mert nem horkol, csak nagyon ritkán, főként akkor, ha beteg. Én mindenesetre

szeretem a közelemben tudni, szeretem tudni, hogy jól van.

Én úgy alszom nyugodtan, ha mellettem szuszog, akkor is, ha nem beszélünk épp, mert mondjuk vitatkoztunk, akkor is ha, egyszerűen csendet szeretnénk mindketten, jól esik mellette olvasgatni, jó érzés egy ágyban lenni, majd együtt, egymás mellett aludni.

És nem tehetek róla, de bennem

számtalan kérdés felmerül azzal kapcsolatban,
ha egy pár nem alszik együtt.

Például az megvan, hogy a megcsalás az nem a szexről szól? A legfájóbb, az érzelmi megcsalás az kezdődhet egy ilyen dologgal, hogy a férj és feleség már nem együtt alszik. Akár van szex naponta, akár csak hetente, vagy kéthetente abban a bizonyos közös ágyban, de ha együtt alszotok, akkor van kontakt, van simogatás, ölelés, csók és kommunikáció!

Ha külön szobában, sőt külön emeleten alszotok, akkor sokkal kevesebb a közös érintkezés és értekezés és ebből következik aztán az elhidegülés. Ha nincs odafigyelés a másikra, nincs meg a törődés, akkor iszonyú könnyen befurakodhat egy harmadik a kapcsolatba. Mert elég csak egy kis kedvesség, egy kis figyelem, és máris borulhat minden… A külön alvás szerintem nagy veszélyforrás lehet. Ha csak nincs rá nyomós oka egy párnak, akkor szerintem a lehető legrosszabb döntés egy házasságban.

Igazából én nem igazán tudok rá okot, miért is kéne külön aludni… A horkolásra is van megoldás nem? Az meg, hogy a másik szuszog, forgolódik, … ne már, hogy ez gond legyen. Aki álmos, fáradt, az alszik. Aki jól érzi magát, tiszta a lelkismerete, rendben van saját magával és az életével, szerintem tud aludni.

A gyerek? Sokan azért választják a különalvást,
mert a gyerek miatt megváltoznak az alvási szokások

és szeretnék, hogy legalább az egyikőjük – a dolgozó fél- kipihent legyen.
Értem… és nem értem.

Az anyára van szükség az első időkben, ezért az anya felkel és átmegy a másik szobába a picihez akár többször is egy éjszaka. Az anyák erősek és képesek kibírni akár pár óra alvás után is a másnapot és ez így megy egy jó ideig. És a férfi is tegyen érte, legyen részese az éjszakai keléseknek, legyen jelen, ő is túl fogja élni, ha nem alussza át az éjszakát néhányszor.  Nem szabad elrontani itt az elején és a különalvást választani a könnyebbség, a kényelem érdekében. A házastársaknak is szüksége van egymásra! Jól fog esni a férjnek, hogy ő is számít, ő is fontos, hogy hozzábújsz, miután végeztél az éjjeli etetéssel, ringatással. A feleség is értékelni fogja az erős férfi kart, ami átöleli fáradt testét, ami melegíti, ami támogatást nyújt, és megsimogat, biztat, esetleg egy búgó hang, ami a fülébe súgja:

jól csinálod!

Amikor megszületett a gyermekünk, akkor határozott voltam azzal kapcsolatban, hogy a picinek kiságyban a helye. Nyilván jó érzés a kisbabával aludni, de arra ott voltak a nappali alvások, éjszaka párszor magunkhoz vettük, mikor hasfájós volt, mikor nagyon sírt éjjel, de legtöbbször sétáltam vele a kiságy környékén, esetleg odatelepedtem mellé a földre a kiságy mellé, míg el nem aludt, aztán szépen ketten aludtunk a hálószobában.

Most 8 éves a kisfiunk és tudja, hogy a franciágy kétszemélyes, azaz apa és anya alszik benne. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy néha ott alszik vagy velem vagy apukájával, mert hogy a munkánk miatt néha nincs itthon egyikünk. 24 órában dolgozunk és heti 1-2 alkalommal nem alszik itthon egyikünk.

Ja, hogy akkor ezért beszélek könnyen az együtt alvás-külön alvás témában? Mert megvan az énidőm is? Amikor nincs itthon a férjem, elfoglalom magam, csajos filmet, sorozatot nézek, hangosan ropogtatok hozzá valamit, esetleg egy hosszú fürdőt veszek akár éjfél körül…

Lehet. De tény, hogy azokon az estéken igazából nagyon nehezen alszom el, mert nincs mellettem a férjem, aki fogja a kezem, aki átöleljen, akinek jóéjt csókot adjak…

Talán, sőt biztos: ugyanúgy, ahogy a gyerekek sem egyformák, a házasságok sem azok!

Ti tudjátok, hogy nektek mi a jó
és hogyan lesz a jóból még jobb.

Ne utánozzatok mást, ne kövessetek divatot, az életet nem lehet valami útmutató vagy könyv szerint élni! Ne engedjétek, hogy lehúzzon valaki, aki azt mondja, furák vagytok! Törődjetek egymás érzéseivel, igényeivel és őszintén beszéljétek meg és alakítsátok Ti az életeteket, amit nem a kényelem, az egyszerűsítés, hanem egymás szeretete vezérel. 

Deák-Ember Ágnes
Csak Csináld – Magadért

(Kezdőkép: Pexels)