You are currently viewing Már mindenki látja, hogy baj van, de te még mindig tagadod

Már mindenki látja, hogy baj van, de te még mindig tagadod

Gyönyörű nyár este volt. Illatokkal és zsongással teli. A lány szíve tele volt örömmel. Megkérték a kezét és ő igent mondott. Egy percnyi kétség sem volt benne. Szeretik egymást. Isten is egymásnak teremtette őket.

Hirtelen kikerekedett az egész világ és úgy tűnt, hogy életében először minden tökéletes. Pont úgy, mint a mesékben, vagy mint ahogy még kislányként képzelte.

Visszaemlékezett, mennyit várt erre a pillanatra. Az élete nem volt valami mesébe illő, vagy ha igen, akkor leginkább a meséknek az a része illett rá, ahol a főhős még nem találta meg a boldogságát.

Épp itt volt az ideje, hogy boldog legyen.

A nagy nap hamarabb érkezett, mintsem gondolta volna. Az esküvő előtti héten volt egy kis összezördülés a vőlegényével, de abban a megfeszített idegállapotban ez természetes, nem?

A nászút maga volt a rémálom. Mint kiderült, nem volt képes a megfelelő módon bepakolni a csomagokat és persze, hogy ettől a friss férj ideges, kicsit agresszív lett. Nem az ő hibája, hiszen egészen az esküvőig hajtott és előteremtette a nászútra valót. Az ifjú feleség pedig rájött, hogy már megint kicsit szétszórt volt, és nem figyelt eléggé, de majd összeszedi magát és a világ legjobb családja lesznek együtt. Még jó, hogy a férj olyan türelmes és felhívja a figyelmet a hibáira. Tényleg csak azért, hogy tudjon rajta változtatni.

Történetünk ifjú arája egyre többször kapta magát azon, hogy valami nem stimmel. Nem erre szerződött. Nem erről álmodott, de mindig jöttek újabb és újabb gondolatok, hogy ha jobban csinálná, rendesebb lenne, odafigyelne, akkor minden helyre jönne, hiszen annyira szeretik egymást.

Már nem volt annyi mosoly az arcán, mint pár hónapja és megszaporodtak a furcsa balesetekből eredő sérülések is rajta. Csekélyke önbizalma a béka feneke alá süllyedt és önbecsülésnek még a nyomára sem lehetett bukkanni benne. Az a valaki, aki az iskolapadból kilépve még úgy érezte, hogy övé a világ, már rég a múlté lett.

Lassan arra jött rá, hogy azt sem tudja egyedül eldönteni, hogy mit főzzön ebédre. Különben is olyan ügyetlen a főzésben is.

A ruhatára és a barátai lecserélődtek. Egész pontosan már nem voltak barátai, mert a barátokkal őszinte az ember, ő pedig nem mert őszinte lenni, de leginkább szégyellte magát, hogy jutott idáig.

*************************

A bántalmazó kapcsolatban élőknél talán azt a legnehezebb megérteni, hogy miért maradnak a kapcsolatban.

A válasz egyszerre összetett és egyszerű. Egyrészt azért, mert a bántalmazott nem tudja, hogy bántalmazott. Egyszerűen nincs mintája rá, hogy milyen egy bántalmazó kapcsolatban lenni. Még ha a saját származási családjában elő is fordult bántalmazás, ott már a teljesen kifejlett bántalmazással találkozott. Itt meg a példatörténet alapján is nem a konkrét bántalmazással kezdődik a történet.

Először minden jó. Kedves. Szép. Tökéletesnek látszó szerelem akár.

A bántalmazó pedig kedvesnek és ártalmatlannak néz ki. Nincs a homlokára ragasztva: – Figyelj bántani foglak, csak előbb még úgy teszek, mintha nem!

A bántalmazók – akár fizikai, akár érzelmi bántalmazásról van szó – először megnyerőek akár. Sőt a kívülállók felé szinte mindig ezt az arcukat mutatják. Ők a helyes szomszéd fiú, vagy a srác, aki akár a templomban is ülhetne mellettünk a padban.

A kezdeti kedvesség és álca után új szakaszba lép a kapcsolat. A bántalmazó igyekszik elszigetelni az áldozatát, ezzel elérve azt, hogy ne tudjon, akarjon segítséget kérni. Közben pedig folyamatos munkával az önértékelését, önbecsülését ássa alá olyan művészi szinten, hogy akár teljesen megkérdőjelezze az áldozat, hogy mi is történik tulajdonképpen.

Mire észbe kapna, olyan pénzügyi, pszichológiai, érzelmi csapdában van, hogy ember legyen a talpán, ha menekülni tud.

Ráadásul szinte minden bántalmazás után a bántalmazó kicsit visszavonul. Megbánja amit tett. Bocsánatot kér. Akár még ajándékokkal is elhalmozhatja, szerelme jeleként a bántalmazottat. Magyarázatot ad, hogy most túl nagy a stressz a munkahelyen, a világban, akárhol és tulajdonképpen az áldozat maga okozta a veszekedést, aminek a következménye a bántalmazás lett.

Persze van még oka, hogy ebben a sérült kapcsolatban maradnak a bántalmazottak. Sokszor a bántalmazott azt képzeli, hogy ő a megmentő. Az, aki a szegény sérült lelkű bántalmazón majd segíteni fog, hiszen tudja jól, hogy a saját bántalmazója maga is bántalmazott volt.

Maradnak a félelem miatt is.

A családon belüli erőszak több, mint 70%-a akkor történik, amikor a bántalmazott végre elhatározza magát

és kilép ebből a kapcsolatból.

Vagy, ha már ki is lépne, nem tud az elhangzott fenyegetések miatt. Jellemző lehet az anyagi függés is. Szó szerint semmi nélkül lépnek ki az ilyen kapcsolatokból, a semmibe. Hatalmas összefogásra és támogatásra van szüksége annak a bátor személynek, aki meg meri lépni ezt.

Gyakran a kilépés azért nem történik meg, mert féltik a kapcsolatba született gyermekeket, akikkel fenyegetve is vannak. Azzal fenyegetik őket, hogy a gyermeküket sosem láthatják, hogy kijátsszák a gyámügyet. Manipulálnak mindenkit, hiszen megtehetik. Kívülről annyira barátságosak, jófejek.

Ha te magad vagy bántalmazott, akkor kérj segítséget! Hidd el, hogy amiről te azt gondolod, hogy nem látható, az a kívülállónak nyilvánvaló. Amiről azt gondolod láthatatlan, azt a szomszéd tudja.

Tudja, hogy miért hordasz novemberben is napszemüveget. A gyermeked tanára tökéletesen tisztában van vele, hogy otthon érzelmi terror van. Ezt csak te próbálod titkolni.

Végül, de nem utolsó sorban egy bátorító, szemfelnyitó kérdésem van hozzád:

Ha a gyermekedért maradsz ebben a kapcsolatban, akkor mit gondolsz,

milyen minta lesz előtte?

Ha fiad van, akkor jó eséllyel az apukája mintáját fogja követni és maga is bántalmazóvá válik. Amennyiben lányod, akkor pedig egy újabb áldozatot nevelsz. Tudom, hogy azt szeretnéd, ha a gyermekeidnek más sors jutna, de ahhoz a te hatalmas bátorságodra is szükség van.

Ui.: A szülő élete az a képeskönyv, amit a gyermek először olvas. A te gyermeked mit olvas belőletek?

Segítséget kérhetsz:

Eszter Ambulancia

Telefon: 06-1-466-9872

Cím: 1525 Budapest, Pf.: 41.

www.eszteralapitvany.hu

Az ambulancia kiemelt figyelmet fordít a jelentkezők adatainak védelmére és személyiségi jogai tiszteletben tartására: a bizalmi elv alapján a munkatársak tudomására jutott valamennyi tény, körülményt titokként kezeli. Az ambulancia egy bérelt lakásban működik, ez sokak számára barátságosabb, mint egy kórház pszichiátriai osztálya.

 

Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT)

Telefon: 06/80-20-55-20 (éjjel-nappal)

www.bantalmazas.hu

e-mail: okit@ncsszi.hu

Az ország egész területéről ingyenesen hívható Telefonszolgálat a hozzátartozók közötti erőszak (párkapcsolati erőszak, a gyermekbántalmazás, illetve a háztartáson belül a rokonok, családtagok által elkövetett erőszak), prostitúció- és emberkereskedelem áldozatainak segítésével foglalkozik.

 

Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE)

Bántalmazott nők és gyerekek segélyvonala: 06-80/505-101

Hívható: este 18-22 óra között

www.nane.hu

A NANE 1994 januárjában alakult azzal a céllal, hogy segélyvonalat indítson bántalmazott nők részére. A segélyvonalra, amely mind a mai napig az egyetlen célzott telefonos szolgáltatás e téren, immár nyolcadik éve érkeznek a hívások az ország minden részéről.

(kezdőkép: Unsplash)

Jeckel Eszter
megoldásfókuszú coach

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?