Szép volt és fiatal.

Hosszú barna haját szinte állandóan lófarokba kötve hordta. Hiába mondták neki, hogy engedje szét, nem tette. Valamiért mindig kócosnak érezte magát. Meleg barna tekintettel nézett a világba, mindenben és mindenkiben meglátta a jót, meglátta a szépet. Önmagában mégsem akarta meglátni valamiért.

Talán gyermekkorából fakadó probléma volt ez, mindig kinézték vékony testalkata és nagy boci szemei miatt. Közben felnőtt, de az érzés az óta sem változott meg benne.

Romantikus, ábrándozó lélek volt, nem volt nap, hogy nem vett könyvet a kezébe. Órákon át tudott olvasni, olyankor mintha más bolygóra cseppent volna, átérezte az épp olvasott regény minden mozzanatát. Az érzéseket, az illatokat, a szereplőket is mind élénken látta lelki szemei előtt. Sokszor már csak arra eszmélt fel, hogy esteledik. Ilyenkor erőt vett magán, letette a könyvet, vacsorát készített, elkészült a lefekvéshez, maga mellé húzta imádott kandúrját, és elaludt.

Már napok óta foglalkoztatta egy gondolat. Minden nap leült a számítógépe elé, de nem tudott magán erőt venni, hogy leírja. Aztán az egyik este elkezdett írni, csak jöttek egymás után a szavak. Siklottak az ujjai a klaviatúrán, mint uszály a tengeren. A gondolatok egy kis monológgá álltak össze.

Anyaság.
Mire vágyik minden nő? Arra, hogy Anya legyen.

Már egészen pici korától készül erre az egész életet betöltő szerepre. Pelenkázza, eteti, sétáltatja, tanítja játék babáját. Később, amikor már kicsit nagyobb lesz, eltervezi, hogy ő is férjhez fog menni, és lesznek gyerekei. Három. Nagycsaládot szeretne. Aztán ahogy telnek az évek, ő öregszik, de a gyermekkori álmok nem akarnak megvalósulni.

Elkezdi magában keresni a hibát, de nem találja. Az érzés nem változik, Anya szeretne lenni. Évek telnek el az álom beteljesedése nélkül. Az érzés még mindig nem változik.

Egy nő a gyermeke születése által teljesedik ki, akkor lesz egész.
Ez adja az élete célját.

A környezet mit sem sejt belső vívódásáról, gondolatairól. Jönnek a jól bevált közhelyek. Ne akarj megmondó lenni, amíg nem érezted egy nő fájdalmát, aki Anya szeretne lenni. Egyszer eljön az Ő ideje is.

Mire leírta, ami a fejében tolongott, óriási barna szemét könnyek égették. Mások úgysem értenék! – gondolta, és egy határozott mozdulattal törölte, amit leírt.

O.H.

(kezdőkép: Unsplash)