Kalandok bizony kellenek az ember életébe. Szerelmek meg pláne. De hogyan viszonyultunk a történelem során a másik nemhez? Hogyan volt ez korábban és hogyan van most? Változott-e bármi is az idők folyamán?
Egészen a görög mitológiáig mentem vissza a nyomozásban. Összevetettem a görög istenek és istennők szerelmi kapcsolatait, viszonyulásait a mai kor alakjaival. Igen érdekes az eredmény.
Először a női mintákat vettem górcső alá, mégpedig azokat, akik a szerelem terén „jeleskedtek” az istennők között.
Aphrodité
A szépség, szerelem és szexualitás istennője. Ő ébreszti fel a szerelmi vágyat. Többször bocsátkozott szerelmi kalandba, nem csak istenekkel, hanem halandó férfiakkal is.
Férjét, a sánta Héphaisztoszt Arésszal, a vad hadistennel csalta meg, de Héliosz lebuktatta. Héphaisztosz a szerelmeseket bűvös hálóval szeretkezés közben rabul ejtette, majd odahívta a többi istent, hogy nevessenek rajtuk. Az istenek jót mulattak ezen, de közben az istennő gyönyörű testének látványa jobban érdekelte őket.
Ezután Aphrodité még eltöltött Hermésszel és Dionüszosszal is egy-egy éjszakát, de két halandóval is szerelembe esett pályafutása során. Miután azonban sok szerelmi bonyodalmat okozott, Zeusz úgy intézte, hogy beleszeressen egy egyszerű szarvasmarha-pásztorba…
Ezt nevezzük szívásnak… addig-addig szövögette a szálakat a kis bájkeverő, míg a főnök megelégelte, és be kellett érnie a pórnéppel. Így jár, aki fűvel-fával…
Ő az a gyönyörű nő, aki csélcsap, röpköd ide-oda a jobbnál jobb partikban, majd a végén pedig a sors utoléri egy halandó képében. De nem olyanban, akiről kislánykorában álmodott.
Athéné
Más néven Pallasz Athéné. A bölcsesség, a kézművesség, a győztes, igazságos háborúk, a város istennője, a jog és a művészetek pártfogója, a tizenkét főisten egyike.
Benne testesült meg a szépség és félelmetesség, a lelkesítő nőiség és megközelíthetetlen szűziesség, a tudás és az erő is egyben. Fenséges és szép volt, így sok isten és titán szerette volna kegyeit elnyerni, de ő mindenkit visszautasított. Nem szívelte az Aphrodité-féle játékokat, így ő volt az első szűz isten.
Ma ők a munkájuknak élő, karrierista vénlányok, akik vagy a tudomány és a munkahelyük oltárán áldozzák fel magukat vagy a megközelíthetetlen, a mércét az egekig emelő jégkirálynők, akik végül egyedül maradnak.
Daphné
Apollón első szerelme, aki amikor Erószt kigúnyolta a nyilai miatt, akkor bosszút állt rajtuk. Apollón kapta a szerelemfakasztó nyilat, így üldözőbe vette kiszemeltjét. De Daphné a szereleműzővel találtatott el, így menekült csodálója elől.
Olyannyira, hogy szülei által babérfává változtatta magát. Apollón pedig bánatában a róla tépkedett levelekből font babérkoszorút viselte szerelme emlékére. A fát pedig örökzölddé tette.
Aki kigúnyolja a szerelmet, az viselje is a következményeit. És ha valaki nem veszi a lapot, akkor ne üldözze szerelmével, mert maximum kap egy babérkoszorút, vagy netán ökörszarvakat… Az üldözött fél pedig egy életre csalódik.
Éosz, más néven Aurora
A mítoszokba főleg szerelmi kalandjai okán került. Miután összeszűrte a levet Arésszal, a féltékeny Aphrodité arra kárhoztatta, hogy csak halandó férfiakba szeressen bele.
Közülük Tithónoszt annyira megszerette, hogy Zeusztól halhatatlanságot kért neki, viszont a kéréshez elfelejtette az örök fiatalságot társítani… Így szerelme egyre öregebb és gyengébb lett, mígnem Éosz tücsökké változtatta.
Na szép… kalandozik össze-vissza, hovatartozástól függetlenül. Aztán amikor nem olyan lesz mégsem a pali, mint amit ő szeretett volna, akkor egyszerűen állati sorba rakja… Mondjuk akár papucsállatka is lehetett volna belőle…
Szóval hölgyek, nincs új a nap alatt… a történelem ismétli önmagát!
Hamarosan jönnek a férfi minták is!
(kezdőkép: Unsplash)