You are currently viewing Mert a szakítás senkinek sem könnyebb…

Mert a szakítás senkinek sem könnyebb…

  • Olvasási idő:olvasási idő: 3 perc
  • Bejegyzés kategória:#nőilélek
  • Ezen hozzászólások közzététele: 0 hozzászólás

Bárki is lépi meg a szakítást, az senkinek sem könnyű. Mert az elválásban akarva-akaratlanul is sérül mind a két fél.

Emberek vagyunk. Érző lények. És kell az idő mindnyájunknak, hogy letegyük a magunkkal hozott terheket és elengedjük a volt párunkat.

De addig is… Mi vár ránk?

Sok átsírt éjszaka. Régi emlékek felidézése. A telefonunk szorongatása órákon keresztül abban reménykedve, hogy hátha hív…

Aztán felébredünk a sokkból. Elkezdjük rendbe tenni magunkat és a környezetünket is.

Kidobjuk vagy legalábbis egy doboz mélyére süllyesztjük a közös képeket. Utána nehezen, de feltesszük a dobozt a szekrény tetejére, hogy biztosan ne érjük el.

Majd megtaláljuk a nálunk hagyott pólóját… Pár napig szagolgatjuk, azzal alszunk. Végül egy hirtelen felindulásban kimossuk a ruhadarabot. Persze sírunk és átkozzuk magunkat.

Aztán valahogy mégis megnyugszunk és vállon veregetjük magunkat.

Miután a környezetünkből kitakarítottuk a múltat, belenézünk a tükörbe… Felduzzadt szemeket, szőrös lábakat és zsíros hajat látunk. Elsőnek majd’ elájulunk, de nekifeszülünk a nagy munkának. Ezernyi arcpakolás, körömfestés, szőrtelenítés, és kész is vagyunk… Lassan…

Újra nőnek érezzük magunkat, de még mindig ott motoszkál bennünk valami…

És rájövünk, mi már nem tehetünk semmit azon kívül, hogy csöndben várunk. Mert egyszer minden rossz elmúlik.

Hiszen a felhők fölött is mindig süt a nap.

Majd idővel elfelejtem,

amikor kimegy a pólóból az illata,

amikor a nevét közönnyel ejtem,

amikor nem él bennem minden pillanata

annak, ahogy csókot lehelt homlokomra,

amikor már nem alszom egyedül kifliben,

várva, hogy kezét rátegye a karomra,

amikor a függöny a gondolatától nem libben,

amikor már nem szorul össze a torkom,

amikor az összes emlékét elrakom,

amikor már nem cipelem a sorsom,

akkor majd mosolyogva ülök egy padon,

s szabadon engedem szívemből őt,

akkor elfelejtem cselekedeteimből őt.

Tímár Csenge

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?