Mi nők, néha olyan naivak és hiszékenyek tudunk lenni.
Igaz a mondás: „Azért szeretünk jót gondolni másokról, mert féltjük magunkat.”
Hányszor fordult már elő veled is, hogy ugyanabba a hibába estél egy kapcsolatot illetően?!
Fogadkoztál, hogy többé soha…
Aztán valahogy
mégis visszatértél hozzá.
Ahhoz a típusú férfihoz, akinél már az elején bűzlik valami.
Akinél tudod, hogy nem kéne.
És mégis… Mégis újra és újra ugyanaz a lemez pörög.
És te mindig felteszed a kérdést:
MIÉRT? Miért mindig ilyennel akadok össze?
Miért pont ezt a típust vonzom?
A fickót, aki bánatos üzenetben írja meg, hogy nem tud veled találkozni aznap, mert nem ér rá – s közben egy másik nővel találkozik.
A fickót, amelyik széttárt karokkal fogad, mert nem volt ideje elmosogatni, besegíteni a házimunkába – mert új lányokkal ismerkedett a neten.
A fickót, amelyik óriás szemekkel néz rád, hogy ma nem tud a gyerekért menni az óvodába – igen, mert inkább ül otthon az Xbox előtt.
A fickót, amelyik olyasmiket suttog a füledbe, melyekre már régóta áhítozol – de csupán meg akar dönteni.
A fickót, aki vonzó tekintetét le sem tudja rólad venni, már az első perctől flörtöl veled és előadja, hogy mennyire érdekled őt – és közben kiderül, hogy nős.
A fickót, akiről nem tudsz semmit. Utálja, ha kérdezel róla, nagyon titokzatos – ő, természetesen, többfelé játszik.
A fickót , aki nem válaszol az üzeneteidre – mert, bár állítja, hogy érdekled, ez nem igaz.
A fickót, amelyik szó nélkül hagyja, hogy kisétálj az életéből – mert sosem szeretett igazán.
A fickót, aki bár ezerszer is játszik veled,
te megveszel érte.
Miért van ez?
Miért nem jó a kedves, a rendes, a jóravaló?
(kezdőkép: Unsplash)
