Közel a sokak által vízválasztónak mondott 30-hoz, vajon mi alapján éli a mindennapjait egy nő 2024-ben?

Éli a nagyvárosi életet, talán a gyerekkori álmát, vagy már kiélte magát és megállapodott? Férjet keres vagy épp munkát?

Hajtja magát, hogy felvegye a versenyt, az egyre gyorsuló hétköznapi valósággal, hogy megfeleljen a legújabb trendeknek és hogy az a tábla csoki, amit néha végkimerültségében letol, ne rakódjon le a derekán…

Milyen álmot él és mi az, amit hajt egy 30 körüli nő ma Budapesten, a nagyvárosban?

Nézőpont kérdése.

Azt hiszem többen vagyunk azok a nők, akiknek nem elég a 24 óra, állandóan rohanunk, nem találjuk életünk szerelmét… és sokak szerint karrieristák vagyunk.

De miért is van ez? Gyermekkori traumák, elérhetetlen szülők, bizalom hiánya, ambíció vagy csak túlságosan válogatósak lennénk?

Pont rossz az időzítés? A biológiai óránk pedig egyre csak ketyeg… amikor pedig éppen nem ezen kattognánk, a családunk vagy egy rég nem látott ismerősünk emlékeztet rá.

Millióegy indokot és érvet fel lehetne sorolni, miért siettetjük az életet magunk körül, miért rohanunk örökké. 

Kétségbeesetten hajtunk és vágyakozunk, idealizálunk párokat és kapcsolataikat, történeteket. A biztonságot pedig a karrierünk, az otthonunk, netalán a kiskutyánk jelenti.

Türelmetlenül görgetjük a Tindert és a hasonló társkereső appokat, ahol vajmi kevés a hely a bemutatkozásra és ennél is kevesebb az esély a valódi kapcsolódásra.

A világ felgyorsult, a szex már értékét vesztette, hiszen bárkinek bárhol elérhetővé vált, kiveszett belőle az intimitás, a meghittség.

Biztosan ismerősen hangzik, ha azt mondom: légy odaadó, de ne adj oda rögtön mindent… légy szexi, de ne legyél közönséges… legyél bevállalós, de ne túlzottan… legyél őszinte, de válogasd meg a szavaid…

Nem, ez nem egy férfi gyűlölő cikk, hiszen bőven akad negatív példa mindkét oldalon, nem hiszek abban a mondásban, hogy „Minden pasi hülye!”. Nem az, csupán elvesztél a nagyképű rossz fiúk világában, akiknek mindig is izgalmas lesz a jó kislány, végül mindig megpattannak a hozzájuk hasonló hangos és veszélyt szomjazó nőkkel.

Ezzel minden rendben, hiszen mindannyian estünk már bele ebbe a hibába. Ne gyűlöljük azért az összes férfit, mert nekünk párszor összetörték a romantikus illúzióinkat, hogy majd valaki miattunk megváltozik.

De kanyarodjunk vissza oda, mit keres ma egy harmincas nő? Szerintem biztonságot. Érzelmi, fizikai és anyagi biztonságot. Ha ezt nem kapja meg egy férfitől, akkor elkezdi keresni, megteremteni mindezt. Ha nem is azonnal, de idővel biztosan. Na és itt fogják ráhúzni előszőr a karrierista jelzőt.

Vegyük sorra: 

1. érzelmi biztonság: ezt kergetni nagyon fárasztó, megadni magunknak nem könnyű, ha sosem tanították nekünk hogyan tegyük.

Persze nincs lehetetlen, hiszen ha nyitottak vagyunk rá, akkor megtalálhatjuk a forrásokat hozzá. Ma már rengeteg könyv, önsegítő és önismereti csoport, podcast és YouTube csatorna épült a témára. Az érzés, amikor valamit önmagadért teszel felbecsülhetetlen.

Ha már itt tartunk: TE mikor töltöttél utoljára magaddal egy egész napot? Amikor minden rólad szólt, csak rólad. Akkor kelsz, amikor szeretnél, azt és ott eszel amit és ahol szeretnél és kizárólag magadnak teszed fel a kérdést: Mi legyen a mai program? Mire van szükséged ma? Hogyan tudnálak jobban szeretni?

Próbáld ki, önmagadért. Ajándékozd meg magad és figyeld meg, hogyan változik körülötted az energia. Mert nem csak az fontos, hogy egy olyan partnert találjunk,aki érzelmileg elérhető, de fontos, hogy elsősorban magunk számára is elérhetőek legyünk.

2. fizikai biztonság: Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom ez egy alap szükséglete minden nőnek.

30 körül még inkább, hiszen itt már van egy bizonyos mennyiségű tapasztalata, feszegették már a határait és ne adj Isten túl van már egy bántalmazó kapcsolaton is. Sajnos én magam is megtapasztaltam milyen az egy erőszakos férfival élni.

Jön a kérdés: Ezt komolyan én teremtettem magamnak? Én hívtam életre? Valahol igen.

A fel nem dolgozott traumáink által teremtjük magunknak a jelenünket. Mert bizony folyamatosan teremtésben vagyunk, egy állandó körforgás részesei, amiben az öröm, a boldogság, a szégyen és a félelmeink irányítanak. Igazából a szeretet és a félelem vetélkedik a teremtésünkben. Hiszen minden érzelem azelőbbi kettőből indul.

Tehát ha egy nő nem érzi magát biztonságban, akkor minden más eltörpül emellett. Hiszen ha nincs a biztonság melengető érzése, akkor sem a jelenünket nem tudjuk élvezni, sem a jövőnket tervezni.

Leköt a bizonytalanság szorongató érzése. Ez nem azt jelenti, hogy a mai harmincasok nem mernek kockázatot vállalni, sokkal inkább, hogy prioritás lett a biztonság keresése, megteremtése.

3. anyagi biztonság: Ha kellő önbecsüléssel rendelkezünk, már ki merjük mondani, hogy igenis fontos a pénz.

Itt kaphatjuk meg úton útfélen, hogy „aranyásó” vagy „pénzéhes” , de talán itt már nem bánt minket ez annyira, mint a húszas éveink elején, ha megpróbáltuk kihangosítani a véleményünket.

Anyagi biztonság. Sokan nők és férfiak is egyaránt úgy tartják, ezt csak a férfi adhatja meg a nőnek, sok nő viszont önmagának akarja mindezt biztosítani. Ezzel én is így vagyok, bár sokszor eszembe jut, vajon ez a kontrollmániámról szól, vagy csupán talpraesett vagyok, tele ambícióval?

Vajon kinek a dolga megteremteni az anyagi biztonságot? Ezt fontos tisztázni egy kapcsolat elején, hogy senkit ne érjen meglepetés a későbbiekben.

Elvárás lenne a nőktől, hogy jól keressen a férfi? Milyen az, amikor a nő keres jobban? Hogyan hat ez a párkapcsolatra? Számít ez egyáltalán? Ki dönti el, mi az ami igazán számít?

Bárhogy is döntünk, a nap végén mindenki pénzből él, és mindenkinek szüksége van a biztonságra, a harmadik x-hez érve pedig egyre előrébb kerül az anyagi biztonság azon a bizonyos listán.

Bármi is legyen az, ami hajt a mindennapokban, ha a lelked mélyéről érkezik az inspiráció és az a bizonyos lendület hozzá, akkor menj az energiával és ne add alább, teremtsd meg azt az életet, amire mindig is vágytál!

Ha viszont erőből akarsz teremteni, van számodra egy kevésbé lelkesítő hírem: Így nem fog menni!

Ha mégis, útközben elveszel és mire célba érsz, már nem fog lelkesíteni az eredmény.

Szántó Edit

(kezdőkép: Pexels)