Bizonyára te is hallottál már a legendás főnixmadárról, vagy úgy tetszik: tűzmadárról.
Az egyiptomi mitológia szerint, amikor érzi, hogy élete a végéhez közeledik, fahéj-ágacskákból fészket épít, azután meggyújtja, és vele együtt porrá ég. Ezt követően a hamvakból egy új, fiatal főnix születik, ami bebalzsamozza az elhunyt, idősebb főnix maradványait egy mirhából készült tojásba, és eltemeti Héliopoliszban. Ez a varázslatos mítosz tökéletesen leírja a folyamatosan megújulásra képes nőt.
Egy kezemen megtudnám számolni, hány olyat nőt ismerek, aki egy csapást követően nem volt képes többé felállni. Nagyon kevesen vannak.
A legtöbb nőnek igenis veleszületett képessége a megújulás.
Bármi is történik, képesek újra meg újra talpra állni és továbbmenni. Láttam már feleséget egy szörnyű válás után újjászületni és új életet kezdeni. Ahogy voltam tanúja gyermekét elveszítő anya lélekölő gyászának, kinek feltámadása szebb volt a felkelő napnál. De halálos kórt legyőző nő mellett is állhattam, akinek hamvaiból még impozánsabb, még erősebb tűzmadár kelt életre. Azt hiszem, a nő csak önmagát képes istenigazán legyőzni.
Igen, olykor megtörnek, összerogynak, kis időre megállnak, de sosem lehet teljesen elpusztítani őket. Pedig annyi mindent kell elviselniük az életük során. Mindannyian koronával a fejükön születnek, minden adott ahhoz, hogy igazi királynők legyenek, de számtalanszor megpróbálják megfosztani őket természetes joguktól. Néha már gyerekkorban elkezdődik, máskor csak felnőtt korban, mikor kóborlovagok és álruhás hercegek összetörik a szívüket.
Mert lássuk be, a női szívet leginkább a férfi képes összetörni. Már csak ilyen ez a nyavalyás dobogó ékszerláda, arra született: szeressen és szeressék. Ezért nem tudnak sokan parancsolni nekik és elzárni, elrejteni a tenger fenekének mélyére, hogy senki se férhessen hozzá. Az egész lényük azt diktálja: újra meg újra bízni, kinyitni, odaadni.
A női szív a legellenállóbb a világon,
tekintve, hányszor törték össze, léptek rá, facsarták ki
és borították lángokba, de sosem szűnt meg dobogni.
Ez nem mazochizmus, nem valami beteges vágy, hanem ajándék a világnak, ugyanis ez a szív képes teremteni, gyógyítani és mozgásra bírni.
Minden nő olyan ragyogóan jön a világra, mint gyönyörű vörös-arany tollazatú főnixmadár, ami sajnos méltatlan kezek közé kerül vagy egyszerűen érzelmi viharba keveredik, ami megtépázza. Zárták már őket kalitkába, megfosztották őket ragyogó tollkabátjuktól, és megszámlálhatatlan módon tették tönkre testüket és lelküket. Mégis azt látom, hogy jöjjön bármilyen szakítás, válás, megcsalás, konfliktus, bár nagy lángok között elporladnak, de mégis, idővel újra feltámadnak.
Hálás szívvel megköszönik elődjüknek a kitartást, az erőt, a türelmet, majd mély tisztelettel eltemetik és továbblépnek. Mindig megtanulják a leckét, és
minden egyes újjászületéskor érettebbek lesznek.
Szükségük is van rá, mivel ha nem a férfi, akkor az élet fogja tovább nyüstölni őket. Hiszen mindig jön egy újabb csalódás, kudarc, veszteség és tragédia. Még a legerősebb női szív érzelempohara is betelhet. Bitang erősek a nők, igen, hegyeket képesek mozgatni, gigászi lelki terheket és felelősséget képesek cipelni, de előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor azt érezhetik: lélekkosaruk kiüresedett.
Elfogyott a kincs, a szeretet, a lelki erő és a béke.
Nem gondoskodtak a pótlásról.
Túlhajszolták magukat. Abba a hibába estek, hogy mindenki más fontosabb volt, csak ők maguk nem. Rossz embereknek osztogatták a kincseiket. Nem hallgatták meg a lelkük sóhaját. Olyankor a lélekkosár kiürül és a nő összerogy. Majd újra visszatér…
Fiatal leányok, szeretők, feleségek, anyák, nagynénik, nagyanyák, és vénasszonyok. Minden női minőségnek megvan a maga szépsége és átka.
Sosem teljesedne be a kör, ha a nők nem lennének
képesek a változásra és a megújulásra.
Már csak fel kellene ismerniük, hogy ők igazi főnixmadarak és nincs olyan helyzet, amiből ne lennének képesek felállni. Ennek a tudásnak hatalmában megszűnne bennük a félelem és grandiózus lelki erőre tennének szert.
Mert a nő, aki hisz magában, annak semmi sem lehetetlen.
Wadolowski-Balogh Orsolya
(kezdőkép: Unsplash)
