Mi döntünk róla, hogy éppen gondolkodunk-e vagy sem, hogy elveszünk-e az értelmetlen agyalásban.

Milyen mértékben vagy képes uralni a fejedben kattogó gondolatokat? Szeretnéd leállítani az agyalást, szeretnéd, ha jobb lenne a hangulatod és több energiád lenne? -ezekkel a kérdésekkel indít Szorongás nélkül című könyvében Patrick McKeown légzéskutató, aki ezreknek segített már egészségügyi állapotuk javításában.

A légzés ereje és a Gyógyító légzés című korábban megjelent könyvei után az új könyvében a Buteyko-módszert mutatja be és a tudatos jelenlétről ír, olyan technikákat vázol, melyek segítségével megbirkózhatunk a szorongással, az aggódással és abbahagyhatjuk a felesleges agyalást.

Patrick McKeown: Szorongás nélkül

„A nyughatatlan elme, a stressz, a depresszió, a szorongás nem más mint a kontroll hiánya.“

A stressz mindannyiunk életében jelen van, a mosoly mögött ott rejtőzik a félelem, a múlton való rágódás, a jövő miatti aggódás. A folyamatos, nyugtalanul kattogó elménk szorongást szül. Ártunk vele magunknak. A cél az, hogy jobban megértsük a gondolatmenetünket, és több oxigénnel lássuk el az agyunkat.

A Szorongás nélkül című könyvben bemutatott légzőgyakorlatot követve, rendszeresen alkalmazva javulni fog az állapotunk. A gyenge koncentrációt is javítja, a szorongást csökkenti és bárki számára hasznos lehet, aki szeretné sokkal inkább a jelenben élni és tudatos lenni.

Ha képesek vagyunk irányítani a gondolatainkat,
az az egész életminőségünket határozza meg.

Azt gondolod, hogy neked nincs szükséged segítségre?

Szerintem biztos, hogy igen a válaszod a következők legalább egyikére:

Előfordul veled, hogy …

• …sétálsz, de közben nem látod, nem érzékeled, ami körülvesz.
• …olvasol, de többször vissza kell térned mondatokra, mert nem tudod, miről szólt.
• …csinálsz éppen valamit, de már azon gondolkodsz, hogy mi lesz másnap, a jövő héten, a jövő hónapban.
• …nem a jelent élvezed, mert egy múltbéli eseményt görgetsz újra és újra végig a fejedben, azon rágódsz hogyan kellett volna, hogyan lehetett volna jobb kimenetele.

Bármennyire szeretnénk a jelenben élni és csak a mosttal foglalkozni,
az elménket nehéz lecsillapítani,

a gondolatok cikáznak a fejünkben, hol a múlt tér vissza, hol pedig a jövő miatt aggódunk. Néha pedig teljesen értelmetlen kavalkád játszódik le benne és magunk is megdöbbenünk, hogy vajon ez hogy jutott az eszünkbe.

Meghökkentő, de a pszichológusok szerint naponta 60 ezer gondolatunk támad – ráadásul ezek 95% -ban ismétlődnek és teljességgel haszontalanok.

Azt hisszük – tévesen- hogyha nem gondolkodunk, akkor lusták vagyunk, akkor nem jutunk egyről a kettőre, úgy képzeljük, minél többet gondolkodunk valamin, annál nagyobb eséllyel tudjuk azt megoldani.

Igazából pedig nem így van. Az elképesztő felfedezések, a heuréka pillanatok pont akkor születtek, amikor éppen nem azon gondolkodtak, hogyan is kellene kivitelezni, hogyan lenne a legnagyszerűbb. Gyerekként sem gondolkodtunk még. Ezt, mármint az agyalást fokozatosan alakítottuk ki magunkban, ez egy szokás. Talán azt hiszed, hogy hasznos, de nem így van, megterhelő a folyamatosan zakatoló elme!

Amikor gyakorlati problémák megoldásához használjuk az elménket, akkor persze hasznos a gondolkodás, pl. autóvezetés során, vagy amikor rendezvényt szervezünk, meg kell birkóznunk egyes szituációkkal, ám

amikor csak ismétlődő aggódás, szorongás játszódik le a fejünkben,
akkor az haszontalan, sőt káros.

Merész kijelentés, de ha belegondolsz hogy tényleg mennyi időt vesztegetsz el felesleges agyalással, rájössz majd hogy valóban így lehet:

„A gondolkodástól boldogtalan leszel, a kevesebb gondolkodástól viszont boldog.
A gondolkodás egy betegség.”

Saját magunk számára nehezítjük meg az életet, mert egy gyönyörű parkban, nem a csodás virágoknak örülünk, nem a méhekért vagyunk hálásak, hanem azon rugózunk, mit szólt be tegnap a haverunk, miért szidott le a főnök, vagy hogy képes volt rád dudálni valaki. Azon kattogunk, ami már megtörtént, és úgy sem lehet rajta változtatni. Azon aggódunk, ami még nem jött el, és csupán találgatásokba bonyolódhatunk, mert nem tudhatjuk, fogalmunk sincs annak részleteiről.

A jelent kevésbé tudjuk értékelni a felesleges agyalás miatt. Le kell csendesítenünk a gondolatainkat, hogy jobban kapcsolódjunk az életünkhöz, hogy valóban jelen legyünk. Erre pedig egy egyszerű módszert mutat be a Szorongás nélkül c. könyv.

Ha aggódástól és boldogtalanságtól, haszontalan időtöltéstől, felesleges agyalástól mentes életet szeretnél, alkalmazd te is az önsegítő légzőgyakorlatokat. Nem fog rögtön menni, rendszeres gyakorlásra, ismétlésre van szükség. Ám én azt gondolom, már alkalmanként is nagyon hasznos.

A helyes légzéstechnikáról ( pontosabban a Buteyko-módszerről) címszavakban:

• fontos, hogy amikor csak lehet orron keresztül lélegezzünk.
• egyenletesen, lassan, kis levegőt szívjunk be és kevés szén-dioxodot lélegezzünk ki.
• ha túl gyorsan lélegzünk, ha túl nagy levegőt veszünk és sok szén-dioxodot fújunk ki, akkor az egyensúly felborul, így kevesebb oxigént tud termelni a szervezetünk

A cél tehát a légzésre figyelés, a légzésszám csökkentése, hogy megnyugodjunk, hogy csillapítsunk a szorongást, legyőzzük a stresszt, az oxigén segít az agyunknak, ezért fontos hogy kerüljük a túllégzést. (A túllégzés során több levegőt lélegzünk be, mint amennyire a testünk szüksége van. Erős érzelmek, harag, stressz, feszültség, az edzés hiánya, a túlzásba vitt beszéd, a túlevés, a lakásunk magas hőmérséklete mind hozzájárulhat a kialakulásához.)

A hétköznapok során, nehezebb időszakokban is mindig segíthet, ha kicsit befelé figyelünk:
Tudatosan állítsuk le a kavargó gondolatokat! Értelmetlen agyalás helyett összpontosítsunk a légzésünkre!
A mozgás, az aktivitás is segít, vagy ha bármi olyat teszel, amit szívesen csinálsz.

„Amikor fizikai aktivitásra serkentjük testünket, a gondolataink szünetelnek.“

Gyakorlati tippeket is bemutat ez az önfejlesztő, önsegítő könyv, kitér a testedzés közbeni légzésre és a meditációra is. Érthető és lényegre törő Patrik McKeown kötete, miközben felhívja a figyelmet érdekességre és klassz hasonlatokkal, életből kiragadott példákkal, sokatmondó illusztrációkkal szolgál.

Nagyszerűen szemlélteti például a szerző, amikor a problémát, amit újra-és újra végigfuttatunk a fejünkben egy vödör zavaros vízhez hasonlítja. Szeretnénk, ha megoldódna a probléma, azaz kitisztulna a víz, ezért kavargatni kezdjük. Minél jobban kavarjuk, annál jobban felkeveredik, épp az ellenkező hatást érjük el, csak még zavarosabb lesz a víz – ahogy a fejünk is. Az emberi elme pont így működik. Kicsit hagyni kellene lecsillapodni a vizet, azaz a gondolatokat, a problémát, idővel kitisztul minden és rálelhetünk a válaszra. Egy nyugtalan elmébe nem fog bejutni a megoldás, aztán tovább hergeljük magunkat és rontunk a helyzeten, így kialakulhat egy igazi káosz, sőt akár betegség.

„Ha nem találsz megoldást a problémádra, akkor tedd félre egy időre és
érezni fogod, amikor előbukkan válasz. Higgy benne, hogy a megfelelő időben
a felszínre fog emelkedni. De bármi történjék is, ne pörgesd az agyad a problémán!
Érezd a tested belső részét. Csökkentsd a légzésedet!”

A szerző nem arra buzdít, hogy dugjuk a homokba a fejünket, nem is kizárólag a pozitív gondolkodást helyezi előtérbe, hanem azt javasolja, hogy a problémát lássuk annak, ami: megoldandó feladatnak. És ha nem jön az ihlet, hogyan oldjuk meg, akkor tegyük egy picit félre, ne agyaljunk rajta megállás nélkül, mert az nem visz előre.

Észreveszed az orrod és a felső ajkad között a meleg levegőt, ami kiáramlik kilégzéskor? Én egyre többször. Bár olykor még mindig szívesen veszek egy(!) nagy levegőt, amit aztán hosszan fújok ki és szinte érzem ilyenkor, ahogy kiáramlik minden negatív energia, igyekszem arra is figyelni, amit a könyvből tanultam, vagyis hogy csökkentsem a ki-és belégzéseket, egyenletes legyen a légzésem.

Érdekes volt az is olvasni, hogy a szervezetünk is próbál trükközni, például ásításra késztet, a szerző szerint ezt is érdemes visszafojtani. Meg kell próbálni minél több mindent csukott szájjal végezni, edzésnél és alvásnál is nagyon fontos, hogy az orrunkon keresztül lélegezzünk.

Azért vannak még kérdésem…, például, mit tudom én mit csinálok alvás közben, hogyan befolyásoljam? És vajon a gyerekek, akik annyit beszélnek megállás nélkül egész nap, vajon hogy nem fáradnak el?

Ja, igen, ők nem agyalnak…!

Tanuljunk tőlük! Fejezzük be mi is azt a fajta gondolkodást, ami előbb-utóbb csak szorongást szül. Inkább hallgassunk zenét, fessünk, kertészkedjünk vagy túrázzunk kicsit, végezzünk olyan tevékenységeket, amik feltöltenek és közben az agyunk -szinte-teljesen kikapcsol.

Vegyünk egy jó nagy adaggal magunkhoz, abból, amitől jó érzésünk lesz, felejtsük el a sóhajtozást és minimalizáljuk az agyalást is, a nap nagy részében pedig figyeljünk a légzésünkre és a belsőnkre.

A Szorongás nélkül című könyv is arra buzdít, hogy

legyünk olyanok mint egy gyerek,

akinek még nincs tele a feje gondolatokkal, aki az öt érzékszervére támaszkodik és csodának éli meg a világot, ami minket körülvesz!

Deák-Ember Ágnes
Csak Csináld – Magadért

(A képek a szerző sajátjai, a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent Szorongás nélkül c. könyv illusztrációi)