Talán nem is érted, miért kell ezt hangoztatni. Csakhogy lesznek olyanok, akik a címet olvasván a nyelvükkel csettintenek, és azt mondják: Na, mutassatok egyet!

Sajnos a sok rossz tapasztalat, a különböző szívszaggató történetek sok nőt meggyőztek arról, miszerint a férfiak lelketlenek. De ez nem igaz!

Hosszasan lehetne filozofálni arról különböző vallási és spirituális szempontokat figyelembe véve, miszerint aki ott fent a magasban lelket adott nekünk, nem valószínű, hogy mintegy diszkriminálva a férfiakat úgy döntött: csak a nőknek adok lelket. De még csak az sem valószínű, hogy azt mondta: csak minden második férfinak adok a lelket, mert készlethiány van és egyébként is kár beléjük.

Szóval mindenkinek van lelke. Még annak is, aki igazán lelketlennek tűnik. És itt akkor megint oldalakon át lehetne ecsetelni, hogy kismillió oka van annak, amiért egyesek az évek alatt begyűjtötték a gonosz meg a sátáni fajzat plakettet. Pocsék gyermekkorra volt, különféle traumákon esett át, vele is gonoszul bántak, mindenféle hangzatos és csavaros pszichológiai problémák birtokosa és így tovább. Ebbe se menjünk bele.

Abba viszont igen, hogy igen sajnálatos, ha esetleg téged összehozott a sor egy olyan isten barmával, aki nem értékelt, nem becsült, nem tisztelt, nem szeretett eléggé és képes volt megcsalni, megbántani és kárt tenni a testedben vagy éppen a lelkedben. Igen, vannak notórius hazudozók, szív- és bankszámlatolvajok, időrablók, lélekgyilkosok, nárcisztikusok, pszichopaták és még vagy tengernyi jelzőt lehetne aggatni azokra, akik már bunkósbottal bezúzták a szívedet, az álmaidat és sok más nőét is.

Ám ez csak és kizárólag őket minősíti.

Nem téged és nem a többi a férfit a világon.

Úgyhogy néhány megmunkálatlan vagy berohadt tuskótól eltekintve még nem lesz minden férfi lelketlen, sem pedig egyforma. Nincs olyan ősi igazság: mindegyik a lába közötti radar után megy, vagy gyárilag képtelenek a hűségre és úgyis meg fognak bántani. Lássuk be: mindez a nőkre is igaz lehetne. Ahelyett, hogy sírig tartó, vitákat folytatnánk arról, ki a rosszabb, NYOMATÉKOSÍTVA SZAVAINKAT A VÉLETLENÜL lenyomott CapsLock segítségével, inkább a megbocsátást kellene gyakorolni és elfogadni: egyikünk sem tökéletes.

A teremtés koronáinak nagyon is van lelkük, szívük, érzelmi központ az agyukban, amellyel éreznek. Ugyanúgy sírnak, amikor különböző csapások érik őket, mert elveszítették egy szerettüket vagy kidobta őket életük szerelme. De mivel nem látsz gyakran síró férfit és jó páran csak a legendákból hallottak erről, így azt hiszik: nem is éreznek. Pedig nagyon is meg tudnak hatódni egy filmen, csodás pillanaton vagy éppen bele tudnak rokkanni a szakításba.

Nem igaz, hogyha megcsalják vagy elhagyják őket csak megrándítják a vállukat és keresnek egy másikat. A begyöpösödött társadalmi konvenciók miatt valószínűleg csak a négy fal között engedik meg maguknak a sírást és a gyengeség jeleit, de bizony ők is tudnak szenvedni.

Csalódni. Összetörni. Félni. Kétségbeesni. Nem egyedül a nők privilégiuma a nyugtalankodás amiatt, mi lesz, ha a partnerük már nem szereti és elhagyja. Ugyanúgy küzdhetnek önbizalmi problémákkal, kételkedhetnek a képességeikben, félhetnek attól, mi vár rájuk a jövőben. Ahogy a nők aggódhatnak az anyagi helyzetük, a saját vagy mások egészsége miatt, ugyanez igaz a pasikra is.

Hazugság lenne azt állítani, hogy őket semmi sem érdekli, semmi sem hatja meg, hiszen „férfiak”. Csak mivel megkapták a szüleiktől – vagy más nőtől – meg a haveroktól, hogy

egy férfi nagy F-el nem picsog, nem fél, nem kér segítséget.

Mindig annyira erős és tökös, hogy David Carradine szelleme szétüthessen a hátán egy oszlopnyi téglát.

Tehát ne csináljuk a férfiakból lelketlen szörnyeket, akiknek egyetlen céljuk, hogy megbabonázzanak minket és az éjszaka leple alatt jól kiszívják a vérünket.

Határozottan akadnak éretlen érzelmi nyomorékok, ám ez mindkét nemre igaz.

Gondolj bele, hány olyan férfi van, aki eleve hátrányból indul párkeresésnél, ugyanis nem ment át a démonszűrő rostán. Meg hány olyan nő van, aki a szívét féltve inkább a magányt választja, megfosztva a hódítási lehetőséget a nagyLELKŰ, jóLELKŰ, melegSZÍVŰ, rendes és érzékeny uraktól.

Egy kis bizalom. Csak ennyire lenne szükségük a férfiaknak, de igazából a nőknek is, hogy merjenek hinni abban:

vannak normális férfiak a világon.

Wadolowski-Balogh Orsolya

(kezdőkép: Unsplash)