Amikor azt mondom: ne vegyél nekem semmit ajándékba, azt komolyan is gondolom.

Nem egy álszent duma a részemről, mindenféle bónuszpontot remélve nálad és nem a Mennyországba szeretnék ezzel helyet biztosítani magamnak, hanem igazán ezt érzem. Szívből kérlek hát, hogy hagyd az ajándékot a boltban.

Már évekkel ezelőtt kicsomagoltam a legszebb és legcsodásabb ajándékot,
amit csak kaphattam: téged.

Tudom, sokszor könnyebb egy ajándékkal kifejezni az érzéseidet. Kényelmesebb megvenni azt, amiről azt gondolod, hogy örülök neki, mosolyt csal az arcomra, és amitől megint beléd szeretek. Sajnálom, de nem biztosíthatom számodra ezt a könnyebb utat. Nem azért, mert gonosz vagyok és megátalkodott, makacs, mint egy harminc éve garázsban álló tragacs. Igen, tisztában vagyok a szeretetnyelvekkel, amelyekből az egyik az ajándékozás. De neked nem az az egyetlen szeretetnyelved. Igenis több is rejlik benned.

Csak olyan, vagy mint egy félős kismacska, akinek órákon át kell könyörögni, hogy előjöjjön az ágy alól.

Nem mered megmutatni az érzéseidet.
Nem mered kimondani őket.
Valamiért nem hiszed el, hogy ennyi is elég lehet.

Pedig olyan könnyű és természetes, ha egyszer rászoksz. Nincs felemelőbb a lelki szabadságnál, amikor tudod: megteheted.

Márpedig megteheted, hogy nem veszed elő a pénztárcádat és nem költesz. Te is jobban jársz, meg én is. Nem kell feleslegesen költekezned, én pedig biztos azt kapom, amire vágyok: téged. Ugyanis az egyetlen kívánságom az te vagy.

A legszebb ajándék számomra a jelenléted.
Amikor minőségi időt szánsz rám és összebújsz velem.

Meghallgatod a lelkemet és kapható vagy egy kis eszmecserére. Fantasztikus ajándék egy meghitt séta veled vagy egy átkacagott esti filmnézés. Minden egyes ölelésed, csókod a homlokomon, szeretetteljes simogatásod valóságos ünnepnapot ébreszt bennem. Boldog vagyok, amikor magam mellett tudhatlak, vagy ha csak egy helységben tartózkodunk és lopva rád nézhetek. Olyankor mindig azt érzem: én vagyok a legszerencsésebb ember a világon.

Nincs semmi olyan, amivel mindezt ki lehetne váltani. Nem azért, mert nem tudok örülni egy ajándéknak, apró figyelmességnek, kedves gesztusnak. Csak szeretném, ha tudnád:

engem nem kell ajándékokkal megvenned, sem pedig lenyűgöznöd.

Ne törődj azzal, hogy „de mit gondolnak majd mások” vagy a kollégád mivel lepte meg a párját. Felejtsd el az olyan dolgokat, mint a „kellene” és „ez illik” meg „ez a szokás”. Nekünk saját hagyományaink vannak.

Mert nem az a fajta nő vagyok, aki csak akkor tárja ölelésre a karjait, ha előtte megfizették a vámot. Semmi szükség ékszerre vagy egy tucat rózsára ahhoz, hogy örülni láss, mert én anélkül is, bármikor megajándékozlak őszinte mosolyommal.

Ajándékok nélkül is tudom, hogy
szeretsz és fontos vagyok neked.

Talán olcsónak tűnök a szemedben. Minimáltartásúnak. De nem fogom meghazudtolni és olyannak adni ki magamat, akinél semmi sincs ingyen, csak mert azt hiszed: így működik az átlagember. Elnézést, hogy nem vagyok olyan, mint azok, akiknél bevált a vegyél meg módszer. Engem nem lehet könnyen elintézni egy ajándékkal. Ha mindenáron meg akarsz venni, hát vegyél meg olyannal, mint szeretet, értő figyelem és intimitás, mert ezek többet érnek nekem bármely tárgyi bizonyítéknál.

Mélyen hiszek abban, hogy

a legszebb ajándékok a szavakban és a tettekben rejlenek
és nem tárgyakban.

Ne gondold azt, hogy persze, most ezt állítom, és majd alkalomadtán jól lehordalak azzal, „hogy te soha nem veszel nekem semmit”. Elhiheted, nem unatkozom és találok ki efféle stratégiákat a jövőre nézve, mibe tudok majd belekötni csak azért, hogy feldobjam a kapcsolatunkat. Nem fogom a következő veszekedésnél a szemedre hányni: erre sem vagy képes.

Szóval remélem, minden kételyedet eloszlattam. Nem készül a hátad mögött a legújabb háborús hadművelet, amelynek keretei között egy szép napon lerohanlak és megsemmisítő csapást mérek rád.

Igen, ilyen téren egyszerű ember vagyok.
Egyszerűen csak rád vágyom.

Wadolowski-Balogh Orsolya

(Kezdőkép: Unsplash)