Köszönöm, de nem kérem a nadrágodat. Nem vágyom a szerepedre.
Eszem ágában sincs tökösebbnek lenni nálad és megmutatni, ki a ház ura. Az a fajta hagyományőrző nő vagyok, aki remekül érzi magát a szoknyájában és nem kobozza el a lovagtól a kardját meg a páncélját. Maradj meg a hősömnek, a pasimnak, a királyomnak. Légy igazi nagybetűs férfi és ne is passzold le nekem a koronádat. Van sajátom.
Nem érzem magamat kevésbé erős, önbizalommal teli, nőies nőnek, csak mert nem lépek a golyóidra. Egyáltalán nem buzog bennem a vágy, hogy megmutassam neked: nincs rád szükségem, mint férfira. Pedig tény, egyedül is tudok boldogulni és nem vagyok kapcsolatfüggő. Mégsem érzek ellenállhatatlan késztetést arra, hogy mindennap az orrod alá dörgöljem, ha épp többet kerestem nálad vagy nélküled tekertem be a villanykörtét. Nem figyelem árgus szemekkel, hol tiporhatnám meg férfi mivoltodat, ugyanis nincs szükség arra, hogy azt hirdessem: egyedül is igazi nő vagyok.
Sőt, azt szeretném: tartsd meg a szerepedet. Nem harapom le a fejedet, ha a randi cechét te állod. Akkor sem fogom forgatni a szemeimet, ha kihúzod nekem a széket vagy kinyitod az ajtót és előre engedsz. Nyugodtan vedd ki az ubis üveget a kezeim közül, ha sehogy sem tudom kinyitni. Még ha azt is mondom „bírom”, akkor se hagyd, hogy én cipeljem a tíz kilós szatyrot. Nem azért javaslom ezeket, mert egymagam nem lennék rájuk képes, ezt te is tudod.
Nem vágyom papucsra, sem gazdag férjre, aki eltart.
Csak egy régi típusú férfira vágyom
ebben a modern világban,
mert csak mellette lehetek igazán nő.
Légy a lovagom, a védelmezőm, ne nekem kelljen megvédeni magamat, ha valaki illetlenül, gorombán bánik velem. Engedem, hogy gondoskodj rólam: a testemről, a lelkemről, a jövőnkről. Bókolj bátran, mivel nem fogok azzal jönni: szánalmas vagy biztos akarsz valamit. Érd el, hogy felnézzek rád, biztonságban érezzem magamat melletted és igazi nőként ragyogjak az életedben. Ehhez nem kellenek nagy dolgok, csupán apró, de ékes gesztusok.
Hidd el, mindketten jobban járunk, ha megmaradunk a saját asztalunknál. Persze, nem baj, ha néha felcserélődnek szerepköreink. Olykor-olykor érdemes is felpróbálni egymás ruháját, hogy tudjuk: mit él meg a másik. De kapcsolatunk békessége és harmóniája csak akkor maradhat fenn, ha te visszaadod a szoknyámat, én pedig a nadrágodat.
Így nőttem fel, ezt láttam helyesnek és működőképesnek. A családban a férfiak keményen dolgoztak, a munkahelyükön és azután otthon, de jutott idejük a családra is. Meghallgatták az asszonyt, játszottak a gyermekekkel és néha megkérték a maguk énidejét. A nők ugyancsak dolgoztak vagy éppen gyermeket neveltek, vezették a háztartást és maradt energiájuk arra, hogy szerető feleségként viselkedjenek. Mindenkinek megvolt a maga feladata és miközben a mindennapok taposómalmát hajtották előre, a pároknak jutott idejük egymásra. Soha nem láttam nagyapámat rózsaszínű ingben, talping sminkben a kanapén punnyadni, minden felelősséget a nagyanyámra hárítva, ahogy azt ma sok férfi teszi.
Érted már? Nem zavar, ha érzékeny vagy, ha tudsz sírni előttem vagy ha üres a zsebed.
Nem attól leszel férfi a szememben,
hogy milyen magas pozíciót töltesz bele,
mennyi pénzt keresel és hány kocka van a hasadon.
Elsősorban a jellemed legyen férfi.
Jelentsen számodra valamit a becsület és a tisztesség. Tudj küzdeni a kapcsolatért és a céljaidért. Segíts megoldani a problémákat. Ne vedd természetesnek a jelenlétemet, az ajándékaimat, hanem becsüld meg őket.
Ne a karjaid, hanem a szellemed legyen erős.
Vezess engem határozottan a mindennapok táncparkettjén,
hadd bízzam rád magadat.
Ügyelj arra, hogy ne nyomj el, de ne is hagyj rám mindent. Vedd észre a bennem rejlő társuralkodót, a király egyenrangú párját. Akkor pedig megmutatom neked a lelkemben élő szeretetteljes, gyengéd, gondoskodó királynőt, aki felemeli és támogatja A Férfit.
Wadolowski-Balogh Orsolya
(kezdőkép: Unsplash)
