Nem igaz, hogy egyetlen nagy szerelem van az életben.
Az enyémben több van…
Mert minden nap újra beléd tudok szeretni.
Szeretlek, ahogy álmosan felkelsz. Ahogy mosolyogsz, ahogy nevetsz, ahogy meghallgatsz…
Szeretem, hogy mindent elmondhatok, biztonságban vannak nálad a titkaim. Szeretem, hogy csukott szemmel is látom az arcodat, hogy ismerem a hajad érintését, a vállad ívét, az apró ráncokat a szemed szélén…
Ahogy küzdesz, értem, értünk, magadért.
Ahogy a gondjaid súlya alatt morcosan iszod a reggeli kávédat. Olyankor a legjobban talán, mert akkor melléd állhatok, és megmutathatom, hogy soha nem leszel egyedül.
Újra beléd szeretek, ahogy szomorúságodban rám borulsz,
s újra, mikor kacagva ölelsz.
Ha a leghétköznapibb dolgot csinálod, én abban is téged látlak, téged szeretlek.
Nem adnám semmiért az apró csodákat, amiket velem osztasz meg…
Mert minden nappal találok benned valamit,
amiért újra
beléd szerethetek.
Clara
