Nem leszek miniszoknyás, sem teázó néni ötvenévesen! Vagy mégis?

A doki azt mondta, hogy ha úgy érzem, hogy a férjemet vagy a főnökömet legszívesebben fejbe vágnám valamiért, amiért korábban nem, akkor ő a maga részéről a citromfű teát javasolja rendszeres fogyasztásra.

Hát elkezdődött. Azért hálás vagyok az orvosomnak, hogy nem akar mindenféle gyógyszert, meg hormont belém tömni rögtön, hogy késleltessem. Nem akarok semmit késleltetni. Soha ennyit nem tudtam a saját testemről, mint most, és ismét egy nagy kalandra indulok vele.

Ekkor a doki azt mondta, hogy

ez egy természetes folyamat.

Oh, persze. Mire idejöttem, minden fellelhetőt elolvastam az interneten a témáról. Elárulok egy titkot nektek: érdemi információ alig volt. Csak, annyi, hogy milyen vitamint, csodaszert, gyógyfüvet fogyasszak, mit írassak fel az orvossal, mire költsek lehetőleg minél többet, így a változókorba lépve. …és hogy milyen „síkideg” leszek.

Szépen megvizsgáltam magamat, mit is érzek ezzel kapcsolatban. Vigyázat eretnek gondolatok következnek!

A legelső, hogy szabadságot érzek!

A folyamat végén nem fog többé izgatni a fogamzásgátlás nyűgje, nem gyötör többé a menzesz, véget ér az ezekkel járó kényelmetlenség. Gyakorlatilag már ez a pár mondat egyenlő a női lét könnyebbé válásával. Nem a menzesz tesz nővé, hanem én magam.

Külön kiemelik, hogy miként kell táplálkozni, és milyen vitaminokat kell szedni. Nem abban a világban élünk, hogy egy velem egykorú nő, ne figyelt volna eddig is magára ezen a területen, így azt hiszem ezt már régen kipipáltam. Mozgással lehet kivédeni a hőhullámokat, a hangulatingadozásokat – erre talán a heti 4-5 intenzív edzés elég lesz a továbbiakban is.

Hol itt a probléma?
Erre a válasz egyszerű: a fejekben.

Női létünk annyira agyon van misztifikálva (vagy lesajnálva) hogy gyakorlatilag a korosodó nő fogalma nem értelmezhető a köztudatban pozitívan. Egyszerűen nem értjük. Nem leszek itt-ott felpumpált, agyonsminkelt, miniszoknyás ötvenes. De nem leszek egy varázsütésre „mamóka” sem. A változás elsősorban a testemben zajlik, fizikai síkon.

Ez nem betegség, nem bélyeg,

semmivel sem kényelmetlenebb, mint eddig bármi, amit nőként kellett megélni. Ahogy a doki mondta: ez a természet rendje.

Persze vagyok olyan kettyós, hogy rágúgliztam a velem egyidős hírességekre. Megint megállapítottam, hogy jobbak a stylelist-jaik, mint az enyém – főleg, hogy nekem nincs – mégsem láttam egyiket sem nénikének.

Lelkileg is változni fogok, lehet, hogy majd itt-ott tényleg meg is visel a dolog. Egyből végig gondoltam, mi az, amitől tényleg síkideg tudnék lenni.

A biztonság kedvéért azért vettem citromfűteát

meg egy csodaszép óriási fém teásdobozt, amibe azonnal beleszerettem a boltban, mert olyan ismerős volt valahonnan.

Félúton hazafelé jöttem rá, hogy a mamának pont ilyen teásdoboza volt a kredenc tetején. Csak sokkal horpadtabb.

Döníz

(kezdőkép: Pexels)

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

 Ezért ne kritizáld a tested a gyerek előtt

Nem csak fotók, ahol fehérneműs nők pózolnak – Ez a Szeretest-projekt

Hármas elágazás: Döntést hozni, ahol a saját boldogságod a tét

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük